Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1075 si István pedig a „Márssal társalkodó Murányi Vénus" című híres költeményében következőképpen írja le a murányi várat megszerző Wesselényi Ferenc és Széchy Mária lakodalmát: „Vasárnapi napra azonban kelének/ Elérkezvén az pap, meg is esküvének/ Kedves lakadalmot, gazdagon tevének/ Trombita-, s dob-szó közt víg kedvvel levének."171 Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a Kováts Gyula által nem forgatott kora újkori protestáns szertartáskönyvek jelentős része a mai szokásrendet rögzíti. (Különösen jellemző ebből a szempontból a fent idézett Samarjai János-féle 1636. évi református agenda vagy az 1598-ban megjelent evangélikus keresztúri agenda.) A Bornemisza Péter által írott, 1577-ben megjelentetett evangélikus agenda pedig egyenesen a „menyegzős népek" formulával szólítja meg az egyházi szertartás résztvevőit.17 2 Végül azt is meg kell említenünk, hogy néhány 16. századi besztercei meghívónkban a küszöbön álló eseményt a szokásos menyegző helyett hitelésnek nevezik, ami minden bizonnyal arra utal, hogy az egyházi szertartást a lakodalom keretében ülték meg. A házasságkötésnek az ismertetett két formai alaptípusán kívül további változatai is feltűnnek a kora újkori Magyarországon: Zrínyi Péter 1641. évi menyegzőjének előkészítéseként például csak a gyűrűváltás és a két fél esküje történt meg, az egyházi áldás pedig a lakodalom idejére maradt.17 3 Nagyon valószínű, hogy az egyházi házasságkötés különböző elemeinek {.copulatio, eskü, gyűrűváltás, nászáldás) szétválása és összekapcsolódása — illetve változatos kapcsolatuk a lakodalommal — számos variációt hozott létre. Tovább bonyolítják a helyzetet a középkori és kora újkori magyar főrendek körében elterjedt szerződések, mint például a Báthori Anna és alsólendvai Bánffy István közötti házasságról 1535-ben megkötött.17 4 Ezeket gyakran még az érintett felek kiskorúsága alatt hozták tető alá, és leginkább egyfajta — különlegesen erős házassági ígéretet hordozó — modern eljegyzésként értelmezhetőek, de a létrehozott jogviszony nem mindig teljesen világos. Tanulságos felidézni annak az evangélikus Libercsey Mihálynak az esetét is, akinek 1638. évi menyegzői meghívóját a fentiekben már példaként szerepeltettük. Ahogy az a levél szövegéből is kiderül, a későbbi nógrádi alispánnak ez toré." és Füzérkajata 1657 (?) „Esketéstől egy-egy pénz, minden vendég férfiútól, akik asztalhoz ülnek, ha tízen lesznek egy háztól is, ha leányt hoznak a legénynek." A forráshelyekből (menyegzői tisztségek, nagy étkezés) világos, hogy a fenti falvakban az esketést és a lakodalmat egy napon tartották. Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16-17. század. Szerk. Dienes Dénes. Bp. 2001. 248., ill. 294-295. 171 Gyöngyösi István összes költeményei. 1. köt. Szerk. Badics Ferenc. (RMKT 17. század) Bp. 1914. 245. (386. strófa) 172 „De minekelőtte másra való gondotok lenne, azelőtt ti magatokat építsétek mind ezekbe. Azonképpen ti is mindnyájan menyegzős népekjói eszetekbe vegyétek ti magatokért mindezeket." Bornemisza Péter: Negy könyvetske a kerestyeni hitnek tvdomanyarol. 1577 Sempte. (RMK I. 138. = RMNy 396. Az MTA Könyvtárának példányát használtuk: RM I. 8° 19.) fol. 21r. 173 Bárth D. : Esküvő, keresztelés i. m. 106. 174 A valószínűleg soha nem érvényesített kötelezvény kommentált kiadása. Péter Katalin: Báthori Anna és alsólendvai Bánffy István eljegyzése 1535-ben. In: Miscellanea fontium históriáé Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk. Kalmár János. Bp. 1997. 67-69.; a középkori magyar főrendek házassági szerződéseiről 1. Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Bp. 1970. 82-83. és Erdő P: Egyházjog i. m. 244.
