Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1076 SZABÓ ANDRÁS PÉTER az első, fiatalkori házasságkötése teljesen a modern rend szerint zajlott: gyűrűváltással jegyezte el a lányt, majd a kézfogással (=esküvő) egy napon ülték meg a lakodalmat. Megözvegyülése után öreg korában újraházasodik, de ekkor már teljesen más menetrendet követ. 1667. április 3-án Lestinán (Árva megye) jegyzi el Zmeskál György özvegyét, Aranyadi Annát, másnap „feleségül veszi", lakodalmukat pedig május l-jén tartják Gács várában (Nógrád megye).17 5 Az eljegyzés és a feltehetően egyházi szertartást is magában foglaló kézfogó itt szinte egybeesnek (megkülönböztetésük ugyanakkor világos), a lakodalom pedig időben és térben is elkülönül. VII. Konklúziók Kutatásaink alapján a házasságkötési szokásrendről olyan egységes, tiszta kép, amelyet a 19. században Kováts Gyula vagy Roszner Ervin látni véltek, biztosan nem rajzolható meg. Minden jel arra utal, hogy a középkori ás kora újkori Magyarországon és Erdélyben többféle házasságkötési forma is létezett. A házasságkötés tridenti megreformálása és a protestáns zsinatok hasonló határozatai azután lassan a modern eljegyzést, és a lakodalomba integrált esküvőt tették általánossá, mert megnövelték az egyház ellenőrzését ezen a területen, és így a szabályozásban nem szereplő egyházjogi elvek is könnyebben érvényre juthattak, előbb a katolikusoknál, később a protestánsoknál is. A besztercei menyegzői meghívókból és más forrásokból is kiderül azonban, hogy a Tametsi dekrétum recepciója17 6 és a protestáns házasságjog teljes megszilárdulása előtt az egyházi szertartással szorosan összekapcsolódó eljegyzés, és a tisztán világi lakodalom volt az egyik alaptípus, amelyet — Weichhart Gabriella és Pokoly Józsefhajdani nézetének ellentmondva — korántsem értékelhetünk ritka kivételként.177 Erre utal az is, hogy Apor Péter a 17. századi erdélyi nemesség jellegzetes lakodalmát leírva ezt a szokásrendet mutatta be, és nem a mait. Nagyon fontos emellett leszögeznünk, hogy az eljegyzéssel társuló esketés megnevezésére semmiképpen nem szabad használnunk a Radvánszky Béla által bevezetett „előzetes esküvés" kifejezést.17 8 A jeles művelődéstörténész megfogalmazása ugyanis félrevezető, mivel azt sugallja, hogy az első esküt később, az egyházi szertartás keretében majd egy másik követi. Könnyen belátható, hogy ez az értelmezés az újkori szokásrend visszavetítéséből ered, és teljesen téves. A párok bizonyosan nem tettek kétszer egymás után esküt, vagy az eljegyzés keretében esküdtek, vagy a lakodalomhoz kapcsolódó szertartás folyamán.17 9 Érdemes 175 Az adat a Libercsey família magyar nyelvű családkönyvében: MOL P 481, Családi levéltárak, Madách család levéltára, 3. es. Fase. IV Nr. 14. fol. 13-38. (1792. évi másolat, az eredeti lappang) 176 A katolikus egyház nehéz helyzete miatt a magyarországi recepció erősen késett, valószínűleg az 1611. évi nagyszombati zsinat határozatát tekinthetjük mérföldkőnek. Pázmány, P: Rituale Strigoniense i. m. 317-318. (III/IX. paragrafus); Kováts Gy.: A házasságkötés i. m. 48-49. 177 Weichhart G.: Keresztelés, házasság i. m. 10-11. és 13.; Pokoly J.: Magyar protestáns i. m. 308. 178 Radvánszky B.: Magyar családélet i. m. 1. köt. 144-145., ill. Radvánszky B. : Lakodalmak i. m. 217-242. 179 Az „előzetes esküvés" kifejezés még Bárth Dániel egyébként kitűnő monográfiájában is feltűnik. Az eljegyzéskor tett eskü szerinte történhet a későbbi rendes eskü előkészítéseként vagy azt
