Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1074 SZABÓ ANDRÁS PÉTER Bőven rendelkezünk azonban olyan forrásokkal is, amelyek a jelenlegi szokásrend középkori és kora újkori meglétét igazolják: a lakodalomba integrált egyházi szertartást, és az azt megelőző eljegyzést. Mátyás király 1462-ben levélben közölte Töttös Lászlóval, hogy Hédervári Imre udvari kötelezettsége miatt gyermekeiket 1462. augusztus l-jén Budán fogják összeadni, és akkor ülik meg a menyegzőt.16 5 Az erdélyi Besztercének a németországi Hochzeitsordnungók rendelkezéseit felidéző 1538. évi speciális statútuma pedig egyértelműen a menyegző kapcsán írja elő azt, hogy a menyasszonyt csak annyi nyoszolyólány kísérje a templomba, ahány egy asztalnál helyet tud foglalni.16 6 Máshol szintén találkozunk esküvővel egybekötött lakodalommal (és az azt feltehetően megelőző, funkcióját tekintve a mainak megfelelő eljegyzéssel vagy gyűrűváltással). Ilyen a későbbi nádor, Thurzó György leányának, Juditnak 1607. évi kézfogóval kombinált menyegzője (kézfogó alatt itt nem eljegyzést, hanem esküvőt kell érteni),16 7 ilyen Csáky István és Mindszenti Krisztina lakodalma 1643-ban,16 8 és ilyen II. Rákóczi Györgynek és Báthory Zsófiának ugyanabban az esztendőben tartott menyegzője is.16 9 Ráadásul a fentebb idézett Miskolci Csulyak István-féle 17. századi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben is a többséget képviselik az esküvős lakodalomra utaló adatok.17 0 Gyöngyö-165 1462. jul. 11., Buda. Hunyadi Mátyás bátmonostori Töttös Lászlónak. Hédervári Imre (udvari kötelezettsége miatt) „annotatam denique sororem suam prefato fllio vestro in hac civitate nostra Budensi, die dominico proximo post dictum festum beati Jacobi apostoli [aug. 1.] copulabit, et nupcias celebrari faciet". A zichi és vásonkői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I-XII. Szerk. Nagy Iván et al. Bp. 1871-1931. X. 229-230. 166 A menyegzők rendjét szigorúan szabályozó statútumot 1538 decemberében (sabb in. vig. Thom. ap.) hozta a centumvirekkel és a besztercei került képviselőivel kiegészített városi tanács: „Senatus decretum super celebrandis nupciis ac solemnitatibus ac ceremoniis earundem:[...] Aliud in eodem statutum est, quod puelle sponsam ad ecclesiam comitantes non plures assumantur, quam in una mensa consedendo coinprehendi possunt. Quicunque ergo plures assumpserunt, uno floreno punientur." Arhivele Nationale Direcjia Judeteaná Cluj, Primária ora§ului BistriÇa (A Román Állami Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága, Beszterce város levéltára) III. a. 2. Magistratsprotokoll 1525-1541. 46-47. Az első két besztercei tanácsülési jegyzőkönyv átírását a Habsburg Történeti Intézet támogatásával végeztük el, kiadásukat a közeljövőben tervezzük. 167 Weichhart Gabriella ezt kismonográfiájában úgy értelmezte, hogy az ilyen esetekben az eljegyzést tartották a menyegzővel együtt, ami teljes képtelenség. Weichhart G.: Keresztelő, házasság i. m. 11-13. A kézfogó itt nyilvánvalóan „pars pro toto" szerepel, tehát valószínűleg egy olyan szertartásra utal, amelynek részét képezte a kézfogó, az eskü és a pap általi összeadás (copulatio) is (a gyűrűváltás azonban valószínűleg nem). A szót még tágabb értelemben ritkán használták az egész, a lakodalmat is magába foglaló házasságkötésre. Még egy példa az utóbbi szóhasználatra: EMSzT VI. 624-625. 168 A házasságkötés menete Csáky István és Mindszenti Krisztina levelezéséből ismert. Deák Farkas: Egy magyar főúr a 17. században. Gróf Csáky István életrajza. Bp. 1888. 308-321. (a függelékben) 169 Jerzy Ballaban lengyel követ részletes leírása: II. Rákóczy György esküvője. Szerk. Várkonyi Gábor. (Régi Magyar Történelmi Források II.) Bp. 1990. 27-28. 170 A Zoványi által közölt zempléni jegyzőkönyvekből: [1639. febr. 21. Zétény] „Auditores de pastore ... Az menyegzősöket ha reggel meg nem esküsznek, ebéd után meg ne esküttesse." [1639. febr. 21. Szerdahely] „Auditores de pastore ... Az menyegzősök ebéd után esküsznek." Miskolci Csulyak István i. m. 304-305. A lakodalommal kombinált esküvő esetén rendszerint reggeli esketést írnak elő, félve attól, hogy egy későbbi időpontban már ittas lenne a násznép. Miskolci Csulyak István újabban kiadott jegyzőkönyveiből: Sztára (Ungi egyházmegye) 1619-1621. „Esketéstől vőlegény, vőfély, násznagy, nyoszolyóasszony két-két pénzt, násznépe egy-egy pénzt. Ez csak a Prédiká-
