Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1072 SZABÓ ANDRÁS PÉTER megkérdőjelezte, ám éppen ő hívta fel a figyelmet két hasonló forrásra: az 1562. évi Méliusz Juhász Péter-féle debrecen-egervölgyi hitvallás, illetve Pathai István dunántúli szuperintendens Kanizsai Pálfi Jánoshoz intézett 1614. évi levele szintén tagadják a párizsi kánonjogi iskola által bevezetett distinkció értelmét.15 6 Milyen forrásokkal tudjuk mi alátámasztani Kovátsnak a házasságkötés formájáról tett megfigyeléseit? A sokat idézett menyegzői meghívókon kívül elsősorban narratív forrásokkal: a szokások menetrendjét szemléletesen rögzítő nemesi naplókkal. Az Ung megyében birtokos Pálóczi Horváth György diáriumában például a következő bejegyzést olvashatjuk: „Anno domini 1623. die 1. mensis octobris jegyzettem el az mostani feleségemet, nemzetes Gálffy Annát, Gálffy János kisebbik leányát, azon napon esküdtem meg vele, háltam el vele die 15. eiusdem mensis."157 Az elhálás nyilvánvalóan a lakodalom keretében történt meg. Valószínűleg ugyanerre a szokásrendre utal a Bars megyei katolikus Hügyei Farkas Pál naplóbejegyzése is: „Anno 1640. die 29. Januarii jegyzettem el házastársol magamnak Istennek kegyelmes jóvoltából és rendeléséből mostani második feleségemet, palánki főkapitán nemzetes és vitézlő Szombathelyi János uram hajadon leányát; és ugyanezen napon volt kézfogásom vele Léván, lévai vicekapitánságomban. Az kérők ezek voltanak: úgymint: nógrádi főkapitány Miskei István és lévai seregbíró Sury Benedek uramék. Anno 1640. die 19. februarii vittem haza feleségemet, Szombathelyi Annát itt Léván az Úristennek kegyelmes gondjaviseléséből és rendeléséből..."158 Még egyértelműbben fogalmaz a losonci (Nógrád megyei) református nemes, Gyürky István: „Anno 1676. die 17. április indult meg Gyürky Pál fiam Kassára. Ugyanazon útjában jedzette és vette el feleségül magának néhai nemzetes és vitézlő Hatvani András uram hajadon leányát, Máriát, az mint hogy ugyanakkor meg is esküttek. [...] Anno 1676. die 24. junii volt lakodalma Gyürky Pál fiamnak Kassán néhai nemzetes vitézlő Hatvani András uram hajadon leányával, Máriával. [...] 2. julii érkezett házához Fülekben az fiam Gyürky Pál feleségével."159 A fenti három forrás közös jellegzetessége, hogy az egyházi szertartás (kézfogás, esküvés) nem a lakodalomhoz csatlakozik, hanem ez eljegyzéshez. A két elemet azonban világosan megkülönböztetik egymástól, ezeket tehát annak ellenére sem tekintik egyetlen cselekménynek, hogy egy napra csúsznak össze.16 0 156 Pokoly J.: A magyar protestáns i. m. 307., 311-312. 157 A Pálóczi Horvát család naplója 1622-1790. Kiad. Szopori Nagy Imre. In: Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XV1-XVII. századokból. (Monumenta Hungáriáé historica 2.: Scriptores XXXI.) Bp. 1881. 193. 158 Szily Kálmán: Farkas Pál és Farkas Ádám följegyzései 1638-tól 1694-ig. Történelmi Tár (1884) 91. 159 Csorna József: A losonczi Gyürky i. m. 449-450. 160 Az „esküvő" és a lakodalom gyakori időbeli elkülönítésére korábban már Sárdi Margit is felhívta a figyelmet az erdélyi emlékírók adataira támaszkodó, ezért elsősorban az erdélyi szokásokat bemutató tanulmányában. (Kováts munkásságának ismerete nélkül jutott erre a felismerésre.) S. Sárdi Margit: Leánykérés, házasság, szerelem. In: Amor, álom és mámor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete. Szerk. Szentmártoni Szabó Géza. Bp. 2002. 49-65.
