Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
1052 SZABÓ ANDRÁS PÉTER az eredetről hűen tanúskodó menyekező.8 3 Szenei Molnár Albert latin-magyar szótárában (1604) és a már említett 16. századi kétnyelvű meghívószövegben a menyegző a latin nuptiae szó pontos fordításaként szerepel.8 4 E két terminussal teljesen azonos jelentéskörűnek tekinthetjük a régebbi Brautlauf kifejezést a 15-16. században felváltó német Hochzeitot, amely eredetileg egyszerűen nagy ünnepet jelentett.85 A legelfogadhatóbb nézet szerint a kora újkorban mindhárom szó a mai értelemben vett lakodalomra, mint a házasságkötés világi részére vonatkozott, de sok esetben beleértették az egyház által megáldott házasságkötési szertartást is, tehát utóbbi jelentésükben tulajdonképpen a mai tágabb értelemben vett „esküvő" (összetett házasságkötési esemény: esküvő + lakodalom) megfelelői.8 6 Míg a német Hochzeit napjainkban is a házasságkötés első számú főneve, addig a menyegző szót a 16. század második végétől a magyar nyelvterület nagy részén (mind Erdélyben, mind a királyságban) elkezdte kiszorítani a lakodalom kifejezés. A változás eredménye Pápai Páriz Ferenc szótárában (1708) is tetten érhető, amely a latin nuptiaet már lakodalomnak fordítja, és nem menyegzőnek.87 A lakodalom szó használatát a 16. század elejétől tudjuk igazolni.8 8 Benne az az evésre utaló lakik kifejezés rejlik, amelyet a mai jóllakik vagy lakmározik 83 Az 1380 körül keletkezett königsbergi szójegyzékben (a menyegző szó első ismert előfordulása) nuptiae = menyegző. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I—II. Szerk. Benkő Loránd. Bp. 1967-1976. (a továbbiakban: MNYTESZ) II. 893. - A „menyez" ige befejezett igenévi alakja feltűnik például az 1430 és 1450 között keletkezett, 1466-ban másolt müncheni kódexben, a négy evangélium első magyar fordításában: „Felmenének Galileából József, Názáret nevő városból Júdeába, Dávidnak városába, aki hivatik Betlehemnek, azért mert Dávidnak volna házából és neméből, hogy megadná adóját Máriával, ő neki menyezett nehézkes feleségével." Régi magyar nyelvemlékek 3/1. Szerk. Döbrentei Gábor. Buda 1842. 126. 84 Szenei Molnár Albert: Dictionarium Latinoungaricum. Nürnberg 1604. (Facsimile kiadását használtuk.) oldalszám nélkül. 85 ABrauí/au/"kifejezésben a laufen ige nem futásra, hanem egy másik régies jelentése nyomán táncra utal. Egyes német területeken, például Svájcban, olykor még a 17. században is használták. Rubi, C. Hochzeit im Bernerland i. m. 42-43. A házasságkötés német szavairól: Deneke, B.: Hochzeit i. m. 7.; Ruth Schmidt-Wiegand: Vertragsehe und Ehevertrag in Mittelauropa. In: Die Braut. Geliebt, verkauft, getauscht, geraubt. Zur Rolle der Frau im Kulturvergleich. Bd. 1. Hrsg. Gisela Vogler - Karin von Welck. Köln 1985. 266.; Handwörterbuch zur Deutschen Rechtsgeschichte. I-V Hrsg. Adalbert Erler - Ekkehard Kaufmann. Berlin 1964-1998. (a továbbiakban: HRG) I. Bd. 186-198. (Hochzeitsbräuche címszó) 86 Ezt a véleményünk szerint helytálló definíciót a szinonimaszótárban találjuk meg: Magyar szinonimaszótár. Szerk O. Nagy Gábor - Ruzsiczky Éva. Bp. 1978. 231. - Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerint a „menyegző" szó a magyar „esküvő" és a német „Hochzeit" pontos megfelelője. Az esküvő szó szerepeltetése természetesen erősen félrevezető. A szótár szerkesztői a most közölt meghívókból idézve sajnos elsiklottak azok értelmezési problémái fölött. EMSzT IX. 114-115. A történeti-etimológiai szótár a menyegzőre két jelentést ad: esküvő (valószínűleg szűkebb értelemben), illetve esküvői lakoma (azaz mai szóhasználattal: lakodalom). Itt tehát tévesen az áll, hogy a szó mind a házasságkötés egyházi, mind pedig világi részét jelölheti, de arról nincs szó, hogy a kettő együttesére vonatkozna. A német Hochzeit szót ráadásul tévesen esküvőként fordítják. MNyTESZ II. 893. 87 Meg kell azonban jegyezni, hogy az azonos tövű szavak (nuptialis, nuptialiter stb.) többségénél még a menyegző szó származékai szerepelnek. Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium Latino-Hungaricum. Pozsony-Szeben 1801. oldalszám nélkül. 88 A szó első ismert előfordulása az 1506. évi Winkler-kódexben. A történeti-etimológiai szótár Mikes törökországi leveleiben véli először felfedezni a lakodalom kettős (a házasságkötés világi részén túl az egész házasságkötésre is vonatkozó) jelentését. MNyTESZ II. 711. Az Erdélyi Magyar
