Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1039 mazik az első magyar nyelvű darab, a más levéltárakból kiadott levelek között azonban már 1531-ből ismerünk egy hasonlót.4 1 Erdélyben csak az 1580-as évektől kerülnek többségbe a magyar nyelvű meghívólevelek. Az anyanyelvi írásbeliség erdélyi megerősödésnek keretében a szász elit is ekkortájt térhetett át a német nyelvű írásos meghívásra, invitációiknak az 1590-es évekből származó nagyobb sorozata kizárólag német levelekből áll. A Német-római Birodalomban ezzel szemben a 15. században is az anyanyelvű invitálás volt a jellemző, 1446-ból már ismerünk német nyelvű menyegzői meghívót.4 2 Itt csak a humanista értelmiségiek, a respublica litteraria tagjai részesítették előnyben a latin invitálást.4 3 A menyegzői meghívók felépítése — a levél nyelvétől csaknem függetlenül — az egész késő középkorban és kora újkorban egységes képet mutat, ami arra enged következtetni, hogy általánosan elterjedt minta nyomán íródtak.4 4 Az invitáló levelek felépítésének és kifejezéseinek ősforrását talán valamely latin nyelvű humanista levélgyűjteményben kell keresnünk. 41 1531. okt. 21., Zajk. Zichy Rafael Nádasdy Tamásnak. „Nagyságos és kegyelmes uram, szolgálatomat írom tekegyelmednek mint kegyelmes uramnak, adom megtudni tekegyelmednek mint kegyelmes uramnak, hogy Szent Márton nap után való vasárnap [nov. 12-én] hozom meg házamhoz Zajkra az én mátkámat, Erzsébet asszont, az Szele Balázs leányát, és az tekegyelmed húgát [unokahúgát], Azért kérem tekegyelmedet mint kegyelmes uramat, hogy az nap legyen az én vendégem tekegyelmed Zajkon az én tisztességembe és örömembe. Ha az Úristen éltet ez világba engemet, örökké meg akarom tekegyelmednek szolgálnom, mint kegyelmes uramnak. Továbbá kérem tekegyelmedet mint kegyelmes uramat, hogy tekegyelmed megbocsássa énnekem, hogy én magam személye szerént nem mehettem tekegyelmedhez ez dologért. Tudja tekegyelmed, hogy érteném, hogy úgy kellene lenni, de sok futosásom és gondom volt és vagyon ez mastani tisztességemre..." [általunk modernizált szöveg] Az utolsó mondatból az is kiderül, hogy az adott esetben a vőlegény által végzett személyes meghívása lett volna az elvárás. Középkori leveleink i. m. 239-241.: Nr. 105. - Egy másik, kiforrottabb szerkezetű korai menyegzői meghívó: 1555. jan. 25., Szepeskáptalan. Szőllősy János ismételten meghívja Kassa városát menyegzőjére. Döbrentei, G.: Régi magyar i. m. 102-103.: Nr. 84. - Valószínűnek tartjuk, hogy a családi és városi levéltárak módszeres átnézésével sem vagy csak kivételesen találnánk 1531-nél korábbi magyar nyelvű meghívót, és talán még az 1530-1540-es évekből is pusztán néhány kerülne elő. 42 1446. febr. 23., Coburg. Vilmos szász herceg meghívja bátyját, Frigyes szász választófejedelmet Ausztriai Annával tartandó menyegzőjére, és az azt kísérő lovagi tornára. Steinhausen, G.: Deutsche Privatbriefe i. m. 44—45.: Nr. 58. 43 Latin nyelvű meghívót küld például Hermann Schedel (1410-1485) nürnbergi orvos unokaöccsének, a neves Hartmann Schedelnek (1440-1514) unokatestvére (Barbara) menyegzőjére. 1475. okt. 17. előtt, Nürnberg. „Salutem plurimam dicit. Aliquot refluxis diebus, doctor egregie et patrue carissime, Barbaram virginem filiam sororis mee felicis recordacionis cuidam vicino domino nomine Joanni Grunwaldyr consensu patris, meo ac ceterorum consanguineorum desponsavi, uti scriptis Georgii intellexisse vos plenarie haud dubito, die lune XVII. Octobris ipso die divi Galli proxime [nuptias] celebraturus. Cum autem in huiusmodi nuptiarum sollempniis presencia amicissime persone vestre honoris plurimum et decoris nobis omnibus allatura sit, non est, qui nesciat, eapropter maiorem in modum iterum atque iterum rogo, quatenus pro vestra in me benevolentia, pro meo item in vos amore, studio et observancia hunc ipsum nupciarum diem iocundissima vestra presencia decorare non recusetis una cum conthorali..." Hermann Schedels Briefwechsel (1462-1478). (Bibliothek des Litterarischen Vereins in Stuttgart 196.) Hrsg. Paul Joachimsohn. Tübingen 1893. 202-203.: Nr. 98. (Az interneten is: http://www.archive.org/ details/texts - A letöltés időpontja: 2010. jún. 10.) 44 A kérdésre Bartók István hívta fel a figyelmemet előadásom vitájában, segítségét ezúton is köszönöm.
