Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG 1035 meg Besztercét pártfogoltjának, Radu de la AfumaÇi havasalföldi vajdának január 14-én esedékes szebeni menyegzőjére.28 Bár 1540 előtt egyetlen más invitálást sem találunk a fennmaradt levelezésben, a város Jagelló-kori számadásai bőven szolgáltatnak erre vonatkozó adatokat. Az első példát 1512-ből ismerjük, amikor a Patócsi család egyik tagja hívta meg Besztercét menyegzőre.2 9 (Nem tudjuk, hogy a meghívás szóban vagy írásban történt-e.) A menyegzői meghívások hátterében egyrészt a kapcsolatrendszer ápolása rejlett, hiszen a lakodalom társadalmi szerepének ellátásához és ünnepélyességéhez szükség volt megfelelő létszámú és rangú közönségre, másrészt jól átgondolt számítás, mert a meghívó fél a várostól (és más vendégektől is) értékes nászajándékot és a lakodalomra való felkészülésben támogatást remélt. Bár a hagyományos erdélyi szász történetírás hajlamos volt csak az utóbbi indokot hangsúlyozni, és az invitálásokat a sarcolás egy nemének tekintette, ez erős leegyszerűsítés.3 0 Jól illusztrálja a társadalmi funkció fontosságát az a levél, amelyet Sibrik Osvát írt 1526 novemberében egy ismeretlen főnemesnek, egyúttal jóakarójának, azt panaszolva hogy meghívása ellenére nem küldte el követét leánya menyegzőjébe, és ezzel szégyenbe hozta: „Ha megtéríthetném ezbéli bánatomat, az mi ezen vagyon, higgye meg kegyelmed szómat, hogy hitem szerént mondom, hogy az mi ajándokot az menyegzőre mind urok, mind nemesek hoztak és küldtek, mind kész volnák odaadnom, csak tekegyelmed ne kisebbít volna engem evvel, maga száz forintnál sokkal többet tészen."3 1 28 1526. jan. 2. (in crastino Circumcis. Dom.), Szeben. Szapolyai János erdélyi vajda a besztercei bírónak és esküdt polgároknak. MOL DF 247793. Regeszta közlése: Berger, A.: Urkunden-Regesten I. i. m. 229-230.: Nr. 856. Teljes szövegű közlése: Documente privitoare la istoria Românilor. XV/1. Ed. Nicolae Iorga. Acte §i serisori din arhivele ora§elor ardelene (BistriÇa, Bra§ov, Sibiu) 1358-1600. Bucure§ti 1911. 286-287.: Nr. 521. 29 A menyegzőre vonatkozó adatok a városi számadásokból származnak 1512. dec. 12. (in ipsa d. Luciae): „Item misso /domino Gabriele/ domino Patoschj vina passa misimus intuitu honoris ad nupeias f. 0 d. 66 Eidem pro panibus albis f. 0 d. 64." 1512. dec. 10. (f. VI. p. Concept, virg.) „Item misso domino Gabriele ad nupeias domini Patochy expensae f. 0. d. 23." MOL X 1248, Beszterce -Számadások. IV a. Nr. 13. Städtische Rechnungen 1511-1513. 160., ill. 162. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy korábban nem érkeztek hasonló meghívások a városhoz. Talán csak azért tűnik fel 1512-ben a szokás, mert ez az első nagyobb terjedelmű besztercei számadáskönyv. 30 A szokásra Beszterce vonatkozásában először Friedrich Kramer hívta fel a figyelmet, aki ezt — és általában a tiszteleti ajándékok (Ehrung) küldésének gyakorlatát — meglehetősen egyoldalúan és elítélően értékelte: Friedrich Kramer: Beiträge zur Geschichte der Stadt Bistritz in den Jahren 1600-1603. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde 12. (1875: 3. sz.) 433-435., ill. Uő: Bistritz um die Mitte des 16. Jahrhunderts. Uo. 21. (1887: 1. sz.) 46-50. 31 Érdemes a fenti utóirat mellette a levél szövegtörzsét is idézni, mivel páratlan egyértelműséggel fejezik ki a meghívás társadalmi funkcióját. 1526. nov. 30., Szarvaskend. Sibrik Osvát levele. „Nagyságos uram, szolgálatom után ezt írhatom kegyelmednek, az én öremembe, az leányom menyegzőjében, ígyen nyomoréta engemet annyi sok jámbor előtt, hogy kegyelmed senkit ide nem külde. Engem kegyelmed egy jámbor szolgája ideküldésével megtisztesíthet vala. Ha kegyelmed kárlotta hat vagy hét forintjára tafotát küldeni, az Isten tudja, hogy száz forinttal szolgáltam volna meg kegyelmednek. Senki előtt úgyan nem szégyellem, hogy kegyelmednek itt követi nem volt, mint az én uram előtt és asszonyom előtt, mert azok azt értették, hogy én kegyelmednél feljebb becseitetem, hogy amint immár megértik. Az egyéb uraknál, kik ide küldték követeket, Isten bizonságom benne, hogy mindeniknél nagyobb bizodalmam volt kegyelmedben, hogy engem az én erömemben kegyelmed az sok jámbor előtt megtisztesít." [általunk modernizált szöveg] Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504-1560). Szerk. Szalay Ágoston. (Magyar Leveles Tár 1.) Pest 1861. 3. (Az interneten
