Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szabó András Péter: Menyegzőtől mennyegzőig. Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről
TANULMÁNYOK Szabó András Péter MENYEGZŐTŐL MENNYEGZŐIG Gondolatok a házasságkötési szokásrend magyarországi fejlődéséről I. A tanulmány tárgya Ha egy internetes keresőprogramba beírjuk ma a helyesírás szabályainak megfelelő „menyegző" és a hibás „mennyegző" szóalakokat, csaknem ugyanannyi találatot kapunk eredményként. A gyakori tévedés hátterében nem a helyesírás rohamos hanyatlása vagy valamilyen hangtani szabály áll, hanem az a széles körben elterjedt népetimológia, amely a régies ízű „menyegző" kifejezésben helytelenül a „menny" szót véli felfedezni, ahelyett hogy a „meny" vagy „menyasszony" szavakkal hozná összefüggésbe. A köztudatban tehát a menyegző nem olyan alkalom, amelynek során a leányból meny lesz, hanem olyan esemény, amelynek a mennyországhoz, közvetlenül pedig az egyházi házasságkötési szertartáshoz, a pár esketéséhez van köze. Jelen tanulmányban mindenekelőtt arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk a besztercei levéltár menyegzői meghívóit, és ezekre alapozva röviden felvázoljuk a házasságkötési szokásrend egyházi és világi elemeinek viszonyát a 16-17. századi Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben.1 Nem tagadjuk, hogy kérdésfeltevésünkben egy állítás is rejlik, miszerint a kora újkorban (és a középkorban) a házasságkötés rendje mind a néprajzi anyagból ismert, mind pedig a modern gyakorlattól gyökeresen eltért. Vizsgálódásunk vé-1 Tanulmányom hosszú folyamat eredményeként, a szöveg többszöri átírása és bővítése révén jött létre. Végleges formáját a 2010 februárjában az MTA Irodalomtudományi Intézetében megtartott előadásom után nyerte el. Itt szeretném köszönetemet kifejezni egykori témavezetőmnek Horn Ildikónak, aki nélkül nem kerültem volna a menyegzők közelébe, illetve a lakodalomkutatás ismert szakértőjének, Györgyi Erzsébetnek az értékes tanácsokért és azért, hogy megengedte használni gazdag könyvtárát, valamint Halász Ágostonnak a gyümölcsöző szakmai beszélgetésekért. Szeretnék továbbá köszönetet mondani Dominkovits Péternek, hogy összehasonlító anyagként rendelkezésemre bocsátotta azokat a 17. századi menyegzői meghívókat, amelyeket Sopron vármegye anyagából gyűjtött, és amelyeket a közeljövőben készül közzétenni az Arrabona hasábjain. Hálás vagyok Jankovics Józsefnek, az Irodalomtudományi Intézet igazgatóhelyettesének is, aki a fent említett előadás megtartására, és ezáltal a tanulmány tökéletesítésére ösztönzött. Végül köszönet illeti előadásom vitájának minden hozzászólóját, hiszen megjegyzéseik számos új szempontra hívták fel figyelmemet. - A 16-17. századi magyarországi házasságairól nemrég jelent meg Péter Katalin kitűnően megírt, antropológiai szemléletet alkalmazó kismonográfiája. Ez azonban a házasságkötés technikai részét csak érintőlegesen tárgyalja, az adatgyűjtést pedig a Magyar Királyságra szűkíti. Péter Katalin: Házasság a régi Magyarországon 16-17. század (Múltidéző-zsebkönyvtár). Bp. 2008.
