Századok – 2010

KRÓNIKA - † Niederhauser Emil 1923-2010 (Soós István)

1018 KRÓNIKA nettudományi Intézetében. Ezt azonban sem szülei miatt, sem pedig intézeti elfoglaltságai, az intézet iránti elkötelezettsége miatt nem akarta. Inkább vállalta a hetenkénti fárasztó utazásokat, a kényelmetlen éjszakázásokat tanári szobájában. Debrecenben nagy népszerűségnek örvendett: nemcsak a kitűnő előadót, felkészült és művelt tanárt szerették és tisztelték benne tanártársai s diákjai, hanem a szerény, csendes, mindig segítőkész, mások problémái iránt is igen érzékeny, figyelmes embert is. Az egyetemen ma is oktató jeles kutató történészek egy része az ő tanítványai közé tartozott. Tehetséges hallgatói közül hatan korán eltávoztak az élők sorából, köztük a fiává fogadott Menyhárt Lajos. Az univerzitás 1995-ben díszdoktorainak sorába fogadta őt. Amikor a sok utazás már nagyon fárasztotta, 1983 végén fájdalommal, de megvált Debrecentől. Az oktatást azonban nem hagyta abba: 1984 januárjától másodállásban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kelet-Európa Története Tanszéke kérte fel középkori és kora újkori egyetemes történeti előadások és szemináriumok tartására. Idővel itt is felvetődött, hogy főállású egyetemi tanárként végezze oktatói tevékenységét, de ekkor is ragaszkodott első munkahelyéhez, a Történettudományi Intézethez. Az ELTE-n szintén több száz diák került vele kapcsolatba. 1997-től mint professor emeritus oktatott egészen 2002-ig. Haláláig az egyetem professor emeritusa maradt. Tanítványai közül azokat, akikben felfedezte a tehetség szikráját, a tőle telhető módon támogatta, sokak tudományos pályáját ő indította el. Sőt, élete végéig igyekezett nyomon követni életútjukat és segíteni őket kutatásaikban. Egyetemi és intézeti dolgozószobája mindig nyitva állt az őt tudományos kérdésekkel felkereső vagy egy-egy jótanácsért hozzá forduló idősebb és ifjabb kollégái, hallgatói előtt. Ahogy arra egy 70. születésnapja alkalmából vele készült interjúban, valamint több cikkében és kéziratban lévő „Emlékiratai"-ban többször is hangsúlyozottan utalt, egész életpályáját, különös tekintettel Kelet-Európa-kutatásaira, pozsonyi származása, „alapvetően kisebbségi indulása" határozta meg. A Trianon után létrejött Csehszlovákiában töltötte életének csaknem negyedét, de a kisebbségi lét minden nehézsége ellenére, saját bevallása szerint, számos pozitívumot jelentett számára: mindenekelőtt a többnyelvűséget, a nagyobb megértést és türelmet embertársainak mindennapi igényei és problémái iránt. Niederhauser Emilt mind Magyarországon, mind külföldön, Európától Japánig, az USA-tól Új-Zélandig a hazai és a nemzetközi Kelet-Európa-történet-kutatás világhírű szaktekintélyeként tartotta és tartja ma is számon. Kutatásainak középpontjában elsősorban a kelet-közép-európai társadalmak múltjának, e térség nemzetei születésének, sajátos állami-társadalmi és kulturális fejlődésének feltárása és megismertetése állt. Elméleteivel és tudományos vizsgálati módszereivel több területen megelőzte a legújabb nyugati nemzetteóriákat, új lendületet adva a Kelet-Európa történeti vizsgálatoknak. A magyar történettudományban ő tekinthető az összehasonlító Kelet-Európa-kutatás megalapozójának, mondhatni „atyjá"-nak. írásai Magyarországon kívül számos országban láttak napvilágot. Úttörő jelentőségű kritikai művet készített az egymással sokszor ütköző, szem-