Századok – 2010

KRÓNIKA - † Niederhauser Emil 1923-2010 (Soós István)

1043 KRÓNIKA t NIEDERHAUSER EMIL (Pozsony, 1923. november 16. - Budapest, 2010. március 25.) 2010. április 19-én mély részvéttel kísérték utolsó útjára kollégái, barátai és tisztelőinek százai a magyar és nemzetközi történettudomány egyik kiemelkedő egyéniségét, Niederhauser Emil akadémikust. Súlyos betegen március elején kórházba került. Hozzá közel álló barátai és tanítványai közül néhányan a halála előtti hetekben naponta egymást váltva látogatták kórházi ágyánál, hogy segítséget nyújtsanak neki, egyszersmind vigasztaló szavakkal biztassák őt, táplálják benne a felgyógyulás reményét. O maga is rendületlenül hitt és reménykedett abban, hogy miként az elmúlt közel másfél évtized során sokszor, midőn súlyos betegségeit sikerült rendre legyűrnie, ezúttal is győztesen vívja meg küzdelmét betegségével. Sajnos, orvosainak, barátainak és rokonainak minden törődése s áldozatkészsége ellenére az utolsó csatát elveszítette. Pozsonyban látta meg a napvilágot, ahogy maga állította, kispolgári családban. Felmenői — a családi hagyomány szerint — valamikor a 17. században származtak el valószínűleg a németországi Hessen tartomány Niederhaus nevű helységéből és telepedtek el előbb Morvaországban, majd Pozsonyban. Édesapja, Niederhauser Károly, egy részvénytársasági nyomdának volt az igazgatója. Nagyszülei és szülei még az Osztrák-Magyar Monarchia lakosai voltak, és német származásuk ellenére magyarnak vallották magukat. Nemzeti hovatartozásukat a történelmi Magyarország szétesése után sem tagadták meg: büszkén kitartottak magyarságuk mellett. A családban a németet felváltva használták a magyar nyelvvel, de néhány rokonnal csak németül tudtak érintkezni. Az új politikai helyzetben a szlovákot is meg kellett tanulni. Niederhauser Emil nagyon fontosnak tartotta katolicizmusát, de más felekezetek tiszteletét is, miközben anyai ágon és a távoli rokonok között evangélikus vallásúak is voltak, ami azonban a családon belül sohasem okozott konfliktusokat. A gyermek Niederhauser tehát egy magyar-német és katolikus-evangélikus környezetbe, s ezzel együtt egy régi/új világba született bele, ahol egyszerre voltjelen még a Monarchia szelleme-szellemisége, és éreztette hatását a mindennapokban a kisebbségi lét, ezzel együtt a jövő bizonytalansága. A kisebbségi helyzetet gyermekéveiben azonban kevéssé érzékelte. Alsófokú tanulmányait magyar tannyelvű iskolában végezte. A gimnáziumban szintén magyarul folyt az oktatás, szlovák tanítóik is kivétel nélkül magyarul tanítottak. Egyik idegen nyelvként a szlovákot is tanulni kellett. Niederhauser Emil számára, kivételes nyelvérzékének köszönhetően, nem okozott gondot az általa csak „hódítók nyelvének" nevezett szlovák nyelv elsajátítása, és mindig hálával emlékezett vissza gimnáziumi éveire, amikor ezt is megtanulta. Könnyen és nagy kedvvel foglalkozott a másik kötelező nyelvvel, a latinnal. Latintudását olyan magas szintre fejlesztette, hogy mind fiatalabb, mind idősebb korában még verseket is írt ked-