Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Mezey Barna: „Öszve-szövetkeztetett szövetségünknek kötele" A jogalkotás alkotmányos keretei a Rákóczi-szabadságharcban (Ism.: Domaniczky Endre)

1014 TÖRTÉNETI IRODALOM dött meg, amelyeknek évszázados különállása és részben eltérő szokásrendszerei az új állam működésében is éreztették hatásukat - ezt a problémát a szerző részletesen körbejárja. Meg kell említeni, hogy Mezey Barna több évtizedes büntetőjog-történeti munkássága érezteti hatását e monográfián is, hiszen a hadbírósági szervezet, a katonai büntetőjog kodifikációjának állomásai és általában a büntetőjogi jogalkotás egyéb munkákban sokszor háttérbe szorult problematikája az egész munkában külön vizsgálat tárgyát képezi, mintegy feloldva a magyar jogtörténet eddigi hallgatását (A történettudományban e területet a jogtörténet számára is újszerűen vizsgálta több munkájában Pálffy Géza). A szabadságharc jogpolitikájának elemzése igen összetett terület, vizsgálata kiegészíti az alkotmánytörténeti fejtegetéseket. A szerző — Bónis György magyar jogtudó értelmiségről írott monográfiájának szép hagyományait folytatván — külön fejezetben elemzi a Rákóczi-kor jogi műveltségét. Az általános elemzést meg-megtörve a szabadságharc néhány jogpolitikusának (így például: Ráday Pálnak és Kajali Pálnak) jogászi pályaképét is megrajzolja a szerző, ezzel is közelebb hozva az olvasóhoz e korszak méltatlanul elfeledett jogi szakembereit. A szerző a téma különös nehézségével is megbirkózva, elsősorban forrásokra és azon belül is a visszaemlékezésekre építve próbálja rekonstruálni a korszak jogalkalmazási és jogkövetési gyakorlatát. Ez utóbbi területen tett megállapításai bizonyos értelemben a jogi kultúrtörténet legújabban többek között éppen a szerző által megindított kutatásaihoz kapcsolódnak, ám ez a megállapítás akár az egész munkára is vonatkoztatható, hiszen Mezey Barna jó érzékkel kiválasztott és megszólaltatott forrásai általában nem csak az adott jogintézményről beszélnek, de annak mindennapi működéséhez az átlagember szemszögéből (is) szolgáltatnak adalékokat. A történettudomány szempontjából különösen érdekes a szatmári béke jogi szempontú vizsgálata, amely egyszerre elemzi a békekötés közjogi, magánjogi és büntetőjogi vonatkozásait, s szól a szabadságharc jogi vívmányainak, egyáltalán a szabadságharc joganyagának további érvényességéről is. Bánkúti Imre monográfiája után sokszor úgy tűnik, mintha ilyen elemzésekre már nem lenne szükség. Mezey Barna vizsgálódásai azonban pont a mindeddig hiányzó jogtörténeti szempontot érvényesítik. A régi kérdést például: vajon közjogi szempontból érvényes volt-e a békekötés, az államszervezet működését ismerő jogászként — talán hosszú időre — így zárja le: „...az egész közjogi érvelés egyszerű okoskodásnak tűnik. S valóban így is van. A szatmári békekötés remekbe szabott példája annak, hogy a jog, a törvény addig a pontig és ott hatályosul, amiß betartják és betartatják. Ez pedig a mindenkori erőviszonyok, a hatalmi realitások függvénye. így tehettek esküt a halott királynak, így bélyegezhették Szatmáron potenciális árulónak... az általuk választott fejedelmet és környezetét, így lehetett Károlyinak is joga az egyezmény aláírására." (291. o.). Jó példája ez a rész általában a joghatékonyságnak, s általában mind a jog-, mind a történettudomány viszonylagosságának. Éppen ezen tanulságai miatt e munkát nem csak a kutatók, hanem a magyar múlt iránt érdeklődő nagyközönség is élvezettel forgathatja, melyben — mint múltunk tükrében — megláthatjuk saját magunkat is. História és joghistória kéz a kézben jár, mint ez a monográfia jól példázza. Az új generációk más szemléletmódja más-más szempontokra hívja fel a figyelmet. Ez a Katus László által sokszor említett sokszólamúság teszi a történettudományt igazán izgalmassá. Mezey Barna könyve, amely jelentős részben épít a magyar történetírás eredményeire, s ahhoz — mint nóvumot — a jogi szempontú látásmódot és vizsgálati módszert adja hozzá, talán hasonlóan új színben teszi láthatóvá és értelmezhetővé a Rákóczi-féle mozgalmat, mint a történetírásban a Pálffy Géza a Bocskai-felkelést. Domaniczky Endre