Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Horn Ildikó: A könnyező krokodil. Jagelló Anna és Báthory István házassága (Ism.: Bagi Zoltán)

1011 TÖRTÉNETI IRODALOM lémákon. Ügyességéért, bátorságáért, kitartásáért és rátermettségéért végül elnyerte méltó jutalmát: a gyönyörű királylány kezét, és nem is csak a fele, hanem a teljes királyságot. A mese azonban mese, míg a valóság nemcsak egészen más, hanem némelykor izgalmasabb, érdekesebb is a kiagyalt fikciónál. Horn Ildikó, a magyarországi Báthory-kutatás kiemelkedő képviselője 2007-ben, a Múltidéző-zsebkönyvtár sorozatban megjelent munkájában igen érdekes feladatra vállalkozott: Jagelló Anna életén, személyiségén, tragikus sorsán és családjának történetén keresztül vezeti be az olvasót a 16. század történetébe, úgy hogy csodálatos háttért fest főalakja mögé, hiszen az egész század megelevenedik előttünk: színes egyéniségek, dinasztiák, a kor intrikái, szerelmek, szeretők, gyűlölet és méregkeverés. Mindaz, amitől a történelem még hitelesebbé, érthetőbbé és a mai kor embere számára is kézzelfoghatóvá válhat. Báthory Istvánnak 1575-ben a lengyel nemesek egy csoportja azzal a feltétellel ajánlotta fel a királyi koronát, ha elveszi feleségül a férfiágon kihalt uralkodó-család, a Jagellók utolsó, még a királyságban élő tagját. Ezt az eseménysort a magyar történetírás — egyebek között a Szerző is — többször feldolgozta az erdélyi fejedelem szemszögéből. De ki is volt a leendő ara? Anna 1523-ban látta meg a napvilágot, a már a kortársai által is Öregnek nevezett Jagelló I. Zsigmond és Bona Sforza negyedik gyermekeként. Mivel Báthory későbbi feleségének életét és személyiségét édesanyja erőteljes személyisége, és megkérdőjelezhetetlen akarata döntően befolyásolta, ezért Horn Ildikó rövid áttekintést ad a Sforza család felemelkedéséről és bukásáról. A família hírnevét Bona ükapja, Giacomuzzo Attendolo alapozta meg, aki a romagnai földművesek dolgos mindennapjait felváltotta a veszélyesebb, de egyben kalandosabb zsoldos-életre. Erejének, bátorságának, rátermettségének és nem utolsó sorban rátartiságának, valamint erőszakosságának köszönhette gyors felemelkedését és a később családnévvé váló ragadványnevét, a Sforzát. Fia, Francesco is követte őt a condittierik kalandos mesterségében, és túl is szárnyalta atyját. A kiváló stratéga hírében álló zsoldosvezért Filippo Maria Visconti milánói herceg eljegyezte törvénytelen leányával, Bianca Mariával. A herceg halála után Sforza kezébe vette Milánó kormányzását, immáron mint uralkodója és dinasztiaalapítója. A család tündöklése azonban nem tartott sokáig. Valois XII. Lajos francia király itáliai hadjáratának első, jelentősebb áldozatául a lombardiai nagyváros esett. Ez arra kényszeríttette Gian Galeazzo Sforza özvegyét, Aragóniai Izabellát és két életben maradt gyermekét, Francescót és Bonát, hogy a Bari Hercegségbe meneküljenek. Mindketten gondos nevelésben részesültek, és fia váratlan halála után a bari hercegnő figyelme egyetlen gyermekére összpontosult, aki számára méltó férjet igyekezett keresni. Végül sógorához, Habsburg I. Miksa császárhoz fordult tanácsért, aki Bona számára a nemrégiben megözvegyült Jagelló I. Zsigmond lengyel királyt ajánlotta. A frigy létrejött, és az ifjú ara összesen hat gyermeket (négy leányt és két fiút) szült a már akkor is öregnek számító uralkodónak. Anna születésénél kisfiú jövetelét várták, így a kicsi és gyöngécske kislány inkább csalódást, mintsem örömet váltott ki szüleiből. Majd a hatodikként, idejekorán világra jött Albert halála fölött érzett mélységes gyász okozhatta — idézi a közkeletű vélekedést a Szerző —, hogy a királyné három, Zsigmond Ágost után született lányával (Zsófiával, Annával és Katalinnal) szemben igen ridegen viselkedett. Bár neveltetésükről és az őket megillető fényűzésről gondoskodott a királyi pár, de a trónörökösre és az elsőszülött leányra (Izabellára, Szapolyai János későbbi hitvesére) fordított figyelem és szeretet töredékét kapták. A három nővért szinte ikerként kezelték, holott mind külsejük, mind pedig jellemük igen eltérő volt. Közülük a legszebbnek és a legjobb kapcsolatteremtőnek a legkisebb, Katalin számított. Zsófia örökölte anyjuk tehetségét, intelligenciáját, műveltségét és tájékozottságát. Anna azonban nem tűnt ki semmivel. Csak később derült ki, hogy Bona Sforza pénzügyi tehetségét örökölte. Alapvető jellemvonása közé tartozott azonban a hipochondria. Élete megpróbáltatásaira egyetlen választ ismert: ágynak dőlt, panaszkodott, nyögdécselt és sóhajtozott. Atyja halálát követően hosszúra nyúlt gyermekkora (ekkor már majd 26 esztendős) véget ért, ám ezután a megpróbáltatásai is csak szaporodtak. Az elsőt ezek közül a trónörökös, az 1548-tól uralkodó Zsigmond Ágost feleségválasztása körül kitört családi viszály jelentette. Az anyakirályné ugyanis ellenezte fia kapcsolatát Barbara Radziwilt-val, akinek váratlan halála (állítólagos megmérgezése) végleg megbontotta kettejük addig harmonikus viszonyát. A családi konfliktus kellős közepén pedig visszatért Erdélyből legidősebb nővére, Izabella királyné és fia, az ifjú János Zsigmond választott magyar király. Mivel Bona Sforza szervezni kezdte Bariba való visszatérését, hirtelen fontossá vált számára harmincas évei