Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Almási, Gábor: The Uses of Humanism. Johannes Sambucus (1534-1581), Andreas Dudith (1533-1589), and the Republic of Letters in East Central Europe (Ism.: Ács Pál)

1006 TÖRTÉNETI IRODALOM nítások nyomán egyre szaporodó újabb és újabb irányzatok jelentették az elégedetlenkedők számára az okok megfogalmazóit. A szerző részletes kutatásai kimutatták, hogy a különféle régiókban és várostípusokban kialakult lázadások és felkelések — okaikat vizsgálva — nagy hasonlóságokat mutatnak. A legtöbb esetben a túlzott adóprés és a háború okozta éhínség okozott elégedetlenséget, amit az is növelt, hogy a vidéken elszegényedettek jelentős része áramlott a közeli városokba. A városok szinte mindegyére jellemzőnek véli a szerző az állami/uralkodói igazgatási szervek és a városok közötti hatásköri vitákat, valamint a városok felé egyre jobban kiterjesztett uralkodói felügyelet okozta sérelmek növekedését, a városok akár többszöri felkeléseinek kirobbantó okaként. A kora újkori állam ezekben az években kezdett kialakulni. A korszak ekkoriban kezdődő folyamata okozta egyrészt a kormányzat helyi hatalomgyakorlóinak adott felhatalmazások kiterjesztését, másrészt pedig az állam egyre növekvő financiális igényeit. Az Ibériai-félszigeten ez a városok és hivatalok áruba bocsátásával, a Német-római Birodalom területén pedig a tartós zálogba adott birtokoknál a zálog feloldásával, így azoknak ismételten az uralkodóhoz történt visszajutásával próbálták első alkalommal az állami kiadásokat finanszírozni, vagyis középkori eszközökkel igyekeztek ekkor még kora újkori (kora modern) célokat megvalósítani. A városi felkelések mindegyikére jellemző volt emellett, hogy — az igen kicsiny Belfort kivételével — semmilyen kapcsolat nem volt a lázadó parasztok, a vidék és a városok között. A szerző az utolsó fejezetben ismételten visszakanyarodik az eseménytörténethez, de egyben összegez is: a felkeléseket és lázadásokat általában véresen leverték, a lázadó spanyolországi városi pártok megszűntek, de a városi belső hatalmi felépítés alapvetően nem változott. A németországi városokban még ekkora sem volt a leszámolás, mivel elsősorban a parasztháború leverésére gondoltak a hatalom birtokosai, a városokban a kialakult hatalmi elit megmaradt. A kötet tehát éppen annak a korszaknak a leírását és elemzését nyújtja, amely a késő középkori és a kora újkori változások átmeneti időszaka volt. A városok számára ez volt az utolsó olyan lehetőség, amikor még középkori értelemben vett államban régies rendi jogaik védelmében, a korábban bevett módszereket alkalmazva léphettek fel. A korszak a várospolitika számára ugyanis éppen azt jelentette, hogy önálló rendként egyre kevesebb beleszólási lehetőségük volt a politikába, és saját érdekvédelmük sem volt már alkalmas arra, hogy megfelelő módon képviseljék magukat a kialakuló, új típusú államokban. Végül is a Städtetag intézményében találták meg azt a fórumot, amely a megváltozott körülményekhez igazodva hathatós védelmet kínált számukra. A birodalmi gyűlések rendjének kialakulása 1521-et követően gyorsult fel, ahol a Städtecorpus egyike volt a részt vevő többi rendnek. A városok rendi helyzete azonban meglehetősen gyenge volt: 1524-ben a magasabb rangú rendek a városi követeknek azt ajánlották, hogy csupán két képviselővel vegyenek részt a gyűléseken. Ehhez képest helyzetük a következő évtizedekben sem változott lényegesen. A német városok hasonlóan alárendelt helyzetével találkozunk a császári legfontosabb törvényszékeken (Regiment- und Kammergericht) is. Nagy előrelépést jelentett e téren, hogy 1500-ban a városok közvetlen részvételi jogot kaptak ezekben a testületekben, amit a birodalmi gyűléseken való szélesebb felhatalmazások kivívása során igyekeztek állandóan kihasználni. Ludolf Pelizaeus kutatásai e korszak legfontosabb eseményeinek, a hatalomgyakorlás módszereinek és működésének mélyfúrásszerű vizsgálatát nyújtják. Összességében igen értékesnek tartható kötete — hatalmas levéltári forrásbázisra építve — kiemelkedően sokrétű vizsgálati módszerrel és területen mutatja be e fentiekben részletezett, várostörténeti probléma- és kérdésköröket. H. Németh István Gábor Almási THE USES OF HUMANISM Johannes Sambucus (1531-1584), Andreas Dudith (1533-1589), and the Republic of Letters in East Central Europe (Brill's Studies in Intellectual History 184.) Brill, Leiden 2009. 387 o. A HUMANIZMUS HASZNA ÉS HASZONTALANSÁGA A kötet címe egy nehezen lefordítható szójátékot tartalmaz: egyszerre utal a késő reneszánsz kori humanizmus működésének módozataira, valamint arra a körülményre, hogy a huma-