Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pelizaeus, Ludolf: Dynamik der Macht. Städtischer Widerstand und Konfliktbewältigung im Reich Karls V (Ism.: H. Németh István)

1005 TÖRTÉNETI IRODALOM létszámú városi tanácsok további kiszélesítése így egyik hatalmi csoportnak sem volt érdeke, a bejutás lehetőségeit mind a német, mind pedig a spanyol városokban erősen korlátozták. A korszak másik jellemzője, hogy a külső tanács vagy község gyűléseinek összehívása immáron formalitássá vált. Mindegyik tartományban jellemzővé vált az állami centralizáció erősödése, igaz, jelentős időeltolódásokkal: amíg Kasztíliában erre már a 15. század végén sor került, addig a német tartományokban jó két évszázaddal később vált jellemzővé. A lázadások nyomán azonban megfigyelhető, hogy a német tartományok mindegyikében a központi hatalom a városokkal szemben erősebbé vált, és a Schulteißamt szélesebb jogkörrel felruházva mintegy az állam helyi letéteményesévé vált a városokban. A szerző a következő fejezetben a lázadások/felkelések lefolyásának és csúcspontjainak elemzésével nem a már ismertetett politikatörténeti leírást nyújtja, hanem a városok belső hatalmi struktúrájának és az egyes városok belső hatalmi mozgásainak elemzésével szolgál. A spanyol és a német-osztrák városok közötti különbségek itt még szembetűnőbbek, és igazán e területen látszik a különbség egy mediterrán és egy német város működése között! A spanyol városok mindegyikében ugyanis — miután ezek nagy többsége jelentős nagyságú és lakosságszámú volt — az itáliai városokhoz hasonló belső klánok, családok hatalmi harca tűnik ki. Ez alól egyedüli kivétel az igen kicsiny Zamora. Ugyanígy az összes spanyol városra jellemző volt az is, hogy az egyház tevékenyen részt vett a felkelésben, sok esetben (Zamora, Salamanca) éppen a szegények lelkigondozásával foglalkozó plébánosok vagy a koldulórendek soraiból érkező vezetőkkel. A társadalom és a hatalom változásaival, az elégedetlenség szellemi hátterével kapcsolatban a Magyar Királyságban ugyanebben az időszakban szintén megfigyelhető volt ez, és jóllehet nem érdemes hosszú távú .következtetéseket levonni e hasonlóságból, de a jelenség vizsgálata mindenesetre ajánlható. A német területeken fekvő városok esetében a céhek ellenzéki szerepe emelendő ki, amely a német várostörténet-írásban már-már toposznak tekinthető. Ennél sokkal izgalmasabb kérdés a város és vidéke, a városlakók és a parasztság közötti kapcsolat, amely ezen eseményekben jóval nagyobb szerepet játszhatna, hiszen a városok felkelése egybeesett a parasztháborúval. E városok nagy többségében megállapítható, hogy a parasztság céljaival nem azonosultak, és a kicsiny Belfort kivételével a felkelések célja és lefolyása nem egyezett a parasztháborúéval. A szerző az új, protestáns tanok hatásait is vizsgálta, és megállapította, hogy a városokban a lutheránus irányzat már a parasztháborút megelőző években megjelent. A városok felkelésének azonban egyedül Waldshut volt olyan tagja, amelyik teológiai alapokra helyezte az uralkodóval történő szembenállását. Számukra ugyanis az új tanok egyben a Habsburg tartományoktól történő elszakadást és a svájci közösséghez való csatlakozást is elősegítették. Hasonló, külső hatalom által biztosított támogatásról egyedül Kasztília esetében lett volna lehetőség, nevezetesen a Portugáliával már korábban ápolt szoros kapcsolat folytán, és a szerző kutatásai rá is mutattak arra, hogy ilyen törekvésekre, illetve Manuel portugál király támogatására valóban sor került. Ugyanígy önálló hatalmi tényezőként egyedül a Santa Junta kívánt fellépni, ugyanakkor a német-osztrák városok egyike sem kívánt mintegy egyenlő hatalmi tényezőként mutatkozni, mindössze a tiroli városok esetében tudunk arról, hogy önálló rendként kívántak együttesen fellépni. A kötet leghosszabban kifejtett része a felkelések hátterét és motivációit feltáró, minden egyes városra speciális levéltári kutatásokat és különleges vizsgálati szempontokat feltételező fejezete. Ludolf Pelizaeus a forrásokból megismert folyamatokat immáron biztos szempontok alapján vizsgálhatta meg és hasonlíthatta össze, még akkor is, ha tudjuk, az általa vizsgált területek jellegük és fejlődésük tekintetében is erősen különböznek egymástól. Az egymást követő alfejezetek egyben a felkelések főbb okait, társadalmi és gazdasági mozgatórugóit is megmutatják, ám egyúttal a szerző által már előre is predesztinált ok, az állami/uralkodói hatalom növekedése is kibontakozik az olvasó előtt. A gazdasági változások, a megváltozott piaci helyzet, a kialakuló világpiac kezdeti hatásai mellett az állami adók és építkezések költségeinek, az adózó népességre háruló hatásait ismerhetjük meg elsőként. A háború okozta éhínség, az uralkodói hatalom helyi potenciáljai, valamint a belső társadalmi feszültségek mellett az egyes városok és az állam közötti viszony, a városok igazgatási és alkotmányos helyzete is nagy szerepet játszik az ezekben az években megfigyelhető forrongások kialakulásában és kirobbanásában. Az elégedetlenség és az eszkalálódó felkelések intellektuális háttereként, a kialakult ellentétek megfogalmazóiként az egyházzal is szembenálló különféle szellemi irányzatok igen fontos tényezőként jelentek meg egész Európában. A katolikusnak maradt mediterrán területeken a főként koldulórendekből kiinduló egyház- és társadalomkritika, a kiliasztikus mozgalmak, míg a németországi területeken a lutheri ta-