Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pedani, Maria Pia: Venezia porta d'Oriente (Ism.: Molnár Mónika)

1023 TÖRTÉNETI IRODALOM Maria Pia Pedani VENEZIA PORTA D'ORIENTE Mulino, Bologna 2010. 334 o. VELENCE A KELET KAPUJA Maria Pia Pedani hosszú ideig a Velencei Állami Levéltárban dolgozott, ma a velencei Université Ca'Foscari történelem tanszékének docense. Az Iszlám országok története programon belül az Oszmán Birodalom történetét tanítja, valamint számos nemzetközi szervezet tagja. A szerző Olaszországban azon kevesek közé tartozik, aki kiválóan ismeri nemcsak Velence történelmét és annak forrásait, de az oszmán és arab nyelvet is. Az 1990-es évek elejétől kezdve számos tanulmánya jelent meg rangos szakfolyóiratokban és gyűjteményes kötetekben elsősorban az oszmán és velencei diplomácia témakörében. Miután 1994-ben napvilágot látott a Velencében megfordult oszmán küldöttekről írott munkája (In nome del Gran Signore. Inviati ottomani a Venezia dalla caduta di Costantinopoli alla guerra di Candia címmel), 1996-ban szintén Velencében jelentette meg a keresztény Európa és a muszlimok közötti kereskedelmi és békeszerződésekről szóló könyvét (La dimora della pace. Considerazioni sulle capitolazioni tra i paesi islamici e l'Europa címmel). A 20. század első felében komoly iskolával és hagyományokkal rendelkező olaszországi iszlamisztika és az olasz-török kapcsolatok kutatása — amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint Carlo Alfonso Nallino, Luigi Bonelli, Ettore Rossi, Alessio Bombaci, Alessandro Bausani, Aldo Gallotta vagy Paolo Preto — ma Giacomo E. Carretto és Caria Coco mellett leginkább Maria Pia Pedaniban találta meg a korábbi példaképekhez mindenben méltó folytatását. Jelen recenzió tárgyát képező új könyvében Velencének a muszlim világgal való kapcsolatát mutatja be a kezdetektől (gyakorlatilag a 8. század közepétől) egészen a 18. század végéig (a Velencei Köztársaság Napóleon által történt 1797. évi elfoglalásáig). A szerző kilenc fejezetre osztotta könyvét, amelyek közül az első három, bevezető jellegű fejezet időrendben ismerteti Velence és a Kelet legfőbb kapcsolódási pontjait (azonban ezeknél is csak a feltétlenül szükséges mértékben tárgyalja a politikai eseményeket), a szerző érdeklődésének középpontjában ugyanis mindvégig a két kultúra találkozási pontjait megjelenítő egyes személyek és csoportok állnak. A további fejezetek egyenként veszik végig (az egyes fejezeteken és alfejezeteken belül fenntartott nem nagyon szoros, de azért követhető időrendben) a kapcsolatokat alakító szervezeteket, csoportokat, egyéni sorsokat és az ezeket formáló nézeteket, egymásról szerzett ismereteket. A kötet egy bevezető jellegű fejezettel (Un leone che venne di lontano - Egy messziről érkezett oroszlán) kezdődik. Ez Velence korai történetét — amelyben még mint a Kelet-római Birodalom egyik tartománya — protektorához és az önálló álammá válás során kiválasztott Szent Márkhoz és szimbólumához, az oroszlánhoz fűződő viszonyát, valamint e korai történet során dokumentálható, elsősorban Egyiptomhoz (tudniillik onnan hozta el a szent testét 828-ban két velencei kereskedő) kötődő korai, főként kereskedelmi kapcsolatokat mutatja be. A szent testének Alexandriából történt megszerzése ugyanis Velence szimbolikus önállósodásának jele volt, és ezután Bizánc, a távoli „főváros" mindinkább lehetséges szövetségessé kezdett válni, hiszen nem volt immár az az erős nagyhatalom, amelynek a velenceieknek alá kellett vetni magukat. Ezután Pedani az 1000. év előtti eseményeket mutatja be (1 primi contatti - Az első kapcsolatok), elsősorban az itáliai félsziget, valamint Szicília felé terjeszkedő arab/muszlim világ szemszögéből. Amikor a 9. században a muszlimok erőteljesen a mediterrán világ felé fordultak, a keletre gabonával, rabszolgákkal és a hadi célokra alkalmas faanyaggal kereskedő Velence is veszélybe került. A megnyugvást az ezredforduló időszakának dózséja, II. Pietro Orseolo (991-1008) hozta meg, aki legyőzve a „szaracénokat", és közel négy évszázadra biztosította a velencei hajók uralmát az Adriai-tengeren, diplomáciai tevékenységével pedig megerősítette a levantei és észak-afrikai kereskedelmi kapcsolatokat.