Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Király Péter: Nádasdy III. Ferenc rezidenciális zenéje
NÁDASDY III. FERENC REZIDENCIÁLIS ZENÉJE 981 Nádasdy tartozásainak 1671-ből és 1674-ből ismert jegyzékeiben szerepel egy más források révén ez ideig még nem adatolt, talán ugyancsak itáliai zenész, Alfonso Selvatici (más dokumentum szerint: Selvafíci). 0 1671-ben már a lengyel királynénak - Michal Wisniowiecki feleségének, Eleonore Maria Habsburg főhercegnőnek (1653-1697) - volt a muzsikusa. Selvaticinek Nádasdy jelentős összeggel, 300 forintnyi fizetéssel maradt adósa.56 Mivel a főhercegnő 1670-ben lett lengyel királyné és már az év februárjában elhagyta a bécsi udvart, ebből logikusan következik, hogy Selvatici még 1669 vége előtt szolgálta a magyar főurat. Az alkalmazás pontosabb időpontja azonban kérdéses. A tartozásjegyzékben ugyanis Nádasdynak több mint tíz éves adósága is szerepel, és a többi zenész követelése 1662-1663-ból eredt.5 7 Ez arra mutat, hogy Selvatici pottendorfi alkalmazásának nem kellett feltétlenül közvetlenül megelőznie az Eleonora Maria főhercegnő, illetve lengyel királyné szolgálatába való szegődést.5 8 Selvatici korábbi és későbbi működését eddig még nem sikerült kinyomozni.5 9 Nem tudjuk, hogy követte-e a hamarosan megözvegyült és már 1674-ben Ausztriába visszatért királynét, és később is szolgálta-e őt Bécsújhelyen, majd Innsbruckban. Nádasdy és a Habsburg-udvar zenei összeköttetését illetően figyelemre méltó még az 1644. december 7-én Johann Samsoninak küldött borajándék (vagy fizetség).60 Sámsonit (Sansoni) grazi udvari szolgálatot, majd rövid velencei kitérőt (San Marco) követően, 1619-től a császári udvarban alkalmazták cornetto (Zink), harsona és fagott hangszerekre. Ezenkívül ellátta a Kapellknaben gondviselőjének feladatát is.61 Lehet, hogy ez utóbbi tevékenysége adja a magyarázatot a borajándékra: elképzelhető ugyanis, hogy Nádasdy 1644. december l-jén Bécsbe küldött együttesvezetője, Nicolaus Victori/Victorio éppen Sámsoni révén szerzett Nádas-56 ÖStA HHStA UA Spec. Nádasdysche Akten Fasc. 315. 1671. V-XII.: „Alfonso Selvafíci Musicus bey der Königin in Pohlen, wegen rückständigen Salary 300 fl". Erre az iratra hivatkozik Sitte, A.\ Aus den Inventarien i. m. (1906-1907) 72.; ill. OSzK Kézirattár Fol. Lat. 773. 40v.: Alphonso Selvatici Sub N. 109 circa salarium 300 fl. ipsi debitum". 57 L. a 22. jegyzetet. 58 Az 1670. február 15-én Kari Liechtenstein-Castelcorn püspöknél megszálló királyi menyasszony kíséretében a zenészek sorában nincs nyoma Selvaticinek. A források azonban nem említik név szerint az összes muzsikust. Vö. Jiri Sehnal: Die Musikkapelle des Olmützer Bischofs Karl Liechtenstein-Castelcorn in Kremsier. Kirchenmusikalisches Jahrbuch 51. (1967) 111-112. 59 A pompakedvelő tiroli fejedelem, Habsburg Ferdinánd Károly innsbrucki udvarának aktáiban szerepel 1656. szeptember 23-ai dátummal egy hasonló nevű zenész, akit az együttesvezető révén 75 forint értékű ezüstművel jutalmaztak: „funffvndsibenzig gulden Silber gschür für dem P: Saluaticj auch Musici". Az adatot közlő Walter Senn a P-rövidítést Peter-ként próbálta feloldani, és felvetette, hogy a muzsikust talán azonos Peter Salvetti firenzei zenésszel, aki 1662 tavaszán adatolható rövid ideig Innsbruckban. (Walter Senn: Musik und Theater am Hof zu Innsbruck. Innsbruck 1954. 267-268.) Kérdés azonban, hogy a P-betű valóban keresztnévként értendő-e vagy esetleg a páter szó rövidítése. Az Innsbruckban adatolt zenész és Nádasdy muzsikusának azonosíthatósága még tisztázásra vár. 60 MOL E 185, 30 t., Számadások és vegyes anyag: „Alß ich auf Jhr Gfnaden] befelch 6 V-t Eymer Wein dem Samson Ceyserl[ichen] Musico nach Wien zur Verehrung geschikt dem trabanten zehrung mitgebetn] -,50". 61 Kochel, L.. Die Kaiserliche Hof-Musikkapelle i. m. 57.: Nr. 410. és 60.: Nr. 487., valamint 130.; Nettl, P: Zur Geschichte der kaiserlichen Hofkapelle i. m. (I. rész, 1929) passim; Herbert Seifert: „Die Kaiserlichen Hofkapellen", Italienisches Barock in Wien. In: Musica imperialis. 500 Jahre Hofmusikkapelle in Wien, 1498-1998. Tutzing 1998. 48.
