Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
Fontos támpontot jelentett a latinizáció megközelítésében, hogy Oxendio milyen misekönyvet használhatott: latin nyelvűt vagy a latinból fordított örményt? Az unitus örmény püspökről elsősorban az az információ áll rendelkezésünkre, hogy a latin nyelvű misekönyvet használta és a szentségeket a Sacramentarium Romanum szerint szolgáltatta ki. Sőt Opizio Pallavicini varsói nunciustól és Cybo titkártól fennmaradt egy-egy levél 1687-ből, amelyekben azt kérik a Szentszéktől, hogy a pénzbeli segélyen kívül mielőbb jutassanak el Erdélybe Oxendióhoz latin nyelvű misekönyveket, mert ezekben az akkor még szimplán misszionárius-pap Oxendio nagyon nagy hiányt szenved.22 A latin nyelvű misekönyvet egyébiránt lefordították örmény nyelvre, melynek első kiadása ismereteink szerint 1632-ben látott napvilágot a Propaganda Fide Polyglotta nyomdájában. Ennek a misekönyvnek a lefordításában a 17. század elején áttért örmény szerzetes Zaccaria Agam (Zak'aj'iay Alameanc') szerzett érdemeket. Az Agam-féle fordításnak a 17. században több kiadása is megjelent. 1688-ban látott napvilágot az Agam-féle fordításnak azon kiadása a velencei Giacomo Moretti nyomdájában, amelyre 1690-ben a theatinus Francesco Bonesana, a lembergi Örmény Kollégium prefektusa (1678-1691) is felhívta Oxendio figyelmét. Arról azonban nincs tudomásunk, hogy ez a kötet Oxendio tevékenysége idején eljutott volna Erdélybe.23 A latinizáció, valamint az 1689-ben megkötött unió értelmezése kapcsán 1691-ben Besztercén már kirobbant egy komoly vita Oxendio püspök és az örmény unitus papok között. A püspök kifogásolta, hogy az erdélyi örmény papok többsége házasságban élt. Az ügy ekkor a Propaganda Fide elé került, amelyet nem erősítik meg. A Collegium iratainak tüzetes átvizsgálása során kiderült, hogy a 17. század végéig az ott tanuló örmény növendékeket latin rítus szerint szentelték pappá. Az viszont ismert, hogy Deodatus Nersesowicz, korábbi lembergi érseki koadjutor, a felszentelési feladatokat a Collegium Urbanumban címzetes trajanopolisi püspökként ellátta. Tevékenységéről 1.: APF ASC Vol. 90 fol. 54r-v.; APF SOCG Vol. 531. fol. 298r-v. fol. 305r. fol. 308r.;APF SC FA Vol. 4. fol. 680r. fol. 685r.; APF LDSC Vol. 76 fol. 90r-v; APF LDSC Vol. 82. fol. 5r.; APF LDSC Vol. 85 fol. 61r„ valamint Kamenic': a lengyelországi örmények i. m. 129-130.; Petrowicz, G.: La chiesa armena in Polonia i. m. 44. 49-51. 22 APF SOCG Vol. 497. fol. 335r-v fol. 338r-v; Oxendio 1686. évi hosszas jelentésének végén már kiemelte, hogy missziója sikeres teljesítéséhez a pénzsegélyen kívül égetően szüksége van latin nyelvű misekönyvekre is. APF FA Vol. 3. fol. 469v; Ezenfelül 1. még erről a kérdésről a 60. számú jegyzetet. 23 APF SC FA Vol. 4. fol. 70r. fol. 82r-83r. fol. 219r-v. fol. 221r.; Stefano Stefanowicz Roszka (1670-1739) hymeriai címzetes püspököt, érseki koadjutort 1729 és 1733 között apostoli vizitátorként Tobias Augusztinowicz lembergi unitus örmény érsek (1715-1751) a Szentszék áldásával Erdélybe küldte, és ekkor hozta magával, az általa latinból fordított örmény nyelvű kéziratos misekönyvet. Roszka ezt kimondottan az erdélyi örmények számára állította össze. A Roszka-féle fordítás vélhetően alapul vette az Agam-féle fordítást is. A vizitátor tulajdonképpen azt szerette volna elérni, hogy az erdélyi örmények ezt a misekönyvet használhassák a latin nyelvű helyett, azonban emiatt konfliktusba került Sorger György (1729-1741) erdélyi római katolikus püspökkel, aki egyenesen megtiltotta e misekönyv használatát. Ezt a kéziratot végül Roszka itáliai kapcsolatain keresztül eljuttatta Velencébe. Fordítását 1732-ben a mechitaristák adták ki, és néhány évvel később ez a könyv a mechitarsiták erzsébetvárosi (ebesfalvi) és péterváradi tevékenységével került Erdélybe. L. erről: APF SC FA Vol. 9. fol. 250r-v. 251r-252r. fol. 474r-v. fol. 475r-v. fol. 595r-v. fol. 596r-v. 597r-598v. fol. 601r. fol. 604v; Kovács Bálint: Az erdélyi örmények interregionális kapcsolatai a 17-18. században. Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II. i. m. 40-41.
