Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945

ünnepeit. Ellenkező esetben azt a világi, vagy egyházi örményt — aki az egyesülés ellenére megtartja a régi örmény szokásokat —, azt eretnekség vagy szakadárság vádjával illethették. Oxendio ugyanakkor tisztában volt azzal, hogy népének milyen sanyarú, szenvedésekkel teli történelem jutott osztályrészül az elmúlt évszázadokban. O az örmény nép szenvedésének egyedüli okát abban látta, hogy az örmények a 6. században letértek az egyetemes ortodox és katolikus hitről, valamint hamis és eretnek tanításoknak hódoltak. Az Isten pedig ezért bűntette az örménységet szüntelenül. Az örmény nép további szenvedéseit — szerinte — csakis a római katolikus egyházzal történő unióval lehetett megállítani, i9 Oxendio latinizálódása okán meghatározónak bizonyult, hogy ki volt a felszentelő püspök vagy érsek, és a pappá szentelés milyen rítusban történt a Collegium Urbanumban? Oxendio pappá szentelésével kapcsolatban a közelmúltban került elő az a két irat, amelyben végzős papnövendékként 1681. június 16-án azzal a kéréssel fordult a Propaganda Fidéhez, hogy őt örmény rítus szerint szentelje fel a Rómában tartózkodó és frissen katolizált Yovhannës Semiramkertac'i érsek, Konstantinápoly örmény pátriárkája, hiszen tulajdonképpeni felettese, Moldva (akkor Erdélyben tartózkodó) püspöke, Minas Zilifdarean T'oxat'ec'i püspök eretnek hitű. A Szentszék ezt a kérést azonban nem hagyta jóvá, mégpedig azzal az indoklással, hogy Yovhannës Semiramkertac'i nem volt őszintén unitus, katolikus hitvallása ellenére továbbra is eretnek és schismatikus szokásoknak hódolt.20

így a Szentszéken nem nézték volna jó szemmel, hogy egy unitus növendéket egy ilyen „bizonytalan, ingadozó hitű" örmény főpap szenteljen fel. Oxendiót végül — egy Johannes Bogdanski nevű lengyelországi születésű örmény növendékkel együtt — latin rítus szerint szentelték pappá. A szertartást pedig maga az akkor címzetes seleuciai érseki titulust viselő Edoardo (Odoardo) Cybo (1619-1705), a Propaganda Fide titkára vezette 1681. augusztus 9-én.21 19

A Collegium Urbanumban szerzett tanulmányairól tanárai Oxendio igen kiemelkedő tehetségét emelték ki. Nagyfokú érdeklődést és szorgalmat mutatott a nyelvek és a latin dogmatika elsajátítása terén. Jellemének hibájául pedig fanatizmusát, makacsságát és túlzott türelmetlenségét rótták fel, ami végeredményben később megmutatkozott az Elia Mendrul-ügy idején is. APF Catalogo degli alunni del Collegio di Propaganda Fide ad anno 1685.; APF SC FA Vol. 3. fol. 469r.; ELTE EKK CH Cod. 21. pag. 82.; L. erről még: Petrowicz, G.: La chiesa armena in Polonia i. m. 86.; Nagy K.: Fidelis relatio i. m. 270-277.; Uő.: Az erdélyi örmény egyházi unió i. m. 116.; A Collegium Urbanumban tanult örmény papok nevelése és felszentelése a téma kutatása szempontjából is valóban problémás terület: különösen vonatkozik ez 17. század elejére és a 17-18. század fordulójára. Az ott tanuló örmény növendékekről elsősorban az az információ állt rendelkezésre, hogy a dokumentumokban csupán a hallgatók örmény származását tüntették fel, illetve azt, hogy latin rítusban nevelkedtek. A Collegiumban az első kimondottan örmény rítusú növendék az anyaországú születésű és az 1720-as években, Szamosújváron tevékenykedő Minas Paronean, míg a második az erdélyi illtőségű Luca Virziresco (Oxendio püspök unokaöccse), a harmadik és negyedik pedig a szintén erdélyi örmény K'ristop'or Dragoman és Minas Daniélean volt. L. erről: APF CU Vol. 4. fol. 345r. fol. 371r-v. fol. 487r-v fol. 512r-v. fol. 514r-v. 557r-v. fol. 559r-v. fol. 625r-v. fol. 627r-v. fol. 688r. fol. 873r-874r. fol. 875r. fol. 928r. fol. 1049r. 20

APF SOCG Vol. 493. fol. 30r+31v. 21

APF SOCG Vol. 493. fol. 376r+377v+378v.; Homályosak az ismereteink arról is, vajon a Collegium Urbanumban a görög mellett létezett-e az örmény kispapok mellett működő felszentelési püspök (vescovo ordinante armeno). A szentszék dokumentumok ennek létezését 1687-el bezárólag