Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
Az erdélyi örmények uniója emiatt szüntelen konfliktusforrásnak bizonyult az egyház képviselőinek körében. A vallási egyesülést ily módon másképp értelmezte Oxendio püspök és megint másképp az unitus erdélyi örmény papság. Az igaz, hogy 1689. október 23-án, Lembergben a lengyelországi örmény unitus egyház zsinatot hívott össze, ahol megtárgyalták, illetve szabályozták a fent említett kérdéseket.17 A zsinatra egyébiránt meghívót kaptak az erdélyi örmény egyház képviselői is, de közülük napjainkig ismeretlen okokból senki sem vett részt. Oxendio püspök e zsinat végzéseit pedig nem tartotta magára nézve kötelezőnek, mert az erdélyi örmények 1690-től kezdve közvetlenül a Propaganda Fide, nem pedig a lembergi örmény unitus érsekség egyházi joghatósága alá tartoztak. Ez utóbbi is külön konfliktusforrásnak bizonyult, mert Oxendio püspök segítői Lembergből, az ottani Örmény Kollégium (Pontificium Collegium Armenum, Dpratun Hayoc') növendékeiből kerültek ki, akik viszont a már említett lembergi zsinat téziseit tartották szem előtt, nem pedig Oxendio elképzeléseit. Fontos volt e problémakörben a latinizáció kérdése is, hiszen Oxendio püspök a Propaganda Fide papneveldéjében, a római Pontificium Collegium Urbanumban szerzett ismeretei alapján, valamint az unió okán az erdélyi örmények teljes latinizációját tartotta mérvadónak.18 Meglátása szerint, csak az az igazi örmény keresztény, aki megtartja a római katolikus egyház szokásait és Mare 2005. 55-64.; Végsheő Támás: Pálos hittérítők kapcsolatai Északkelet-Magyarország görög katolikusaival. Athanasiana 12. (2000) 65-81.; Uő: Benkovich Ágoston váradi püspök működésének görög katolikus vonatkozásai. Athanasiana 16. (2003) 99-122.; Uő: Catholice reformare. Ágoston Benkovich O. S. E R E, missionario apostolico vescovo di Várad (1631-1702). (Collactanea Vaticana Hungáriáé Classis II.: Tom, 3.) Budapest-Roma 2007. 227-244. 291-294.; Baán István: La pénétration de l'uniatisme en Ukraine au XVII siècle. XVII siècle 55. (2003) 515-526.; Uő: Adalékok a jezsuiták tevékenységéhez a magyarországi rutének uniója terén. In: Historicus Societatis Iesu. Szilas László Emlékkönyv. Szerk. Molnár Antal - Szilágyi Csaba - Zombori István. (METEM Könyvek 62.) Bp. 2007. 118-129.; Uő: The Process of Dispensation of Péter Parthenus, Greek Rite Bishop of Munkács. In: Gli archivi della Santa Sede e il regno d'Ungheria (secc. 15-20). In memóriám di Lajos Pásztor. A cura di. Gaetano Platania - Matteo Sanfilippo - Péter Tusor. (Collactanea Vaticana Hungáriáé 4.) Budapest-Roma 2008. 113-132. 17 Az 1689. évi lembergi főegyházmegyei zsinatról 1. az alábbi szentszéki dokumentumokat: APF ASC Vol. 59. fol. 79r. fol. 139r-142v; APF SOCG Vol. 503. fol. 519r. fol. 522r.; APF SOCG Vol. 504. fol. 382-386V.; APF CP Vol. 29. fol. 616r-618r. fol. 626r. fol. 635v. fol. 636v.; APF SC FA Vol. 4. fol. 679r.; APF SC FA Misscellanea vol. 14. fol. lv-48v. ; APF LDSC Vol. 79. fol. 148r.; ill. erről röviden: Petrowicz, G.: La chiesa armena in Polonia i. m. 43. 18 Oxendio esetében a latinizáció erőltetése nem volt egyedi eset. Vardan Hunanean lembergi örmény unitus érsek és Deodatus Nersesowicz (1647-1709) címzetes trajanopolisi püspök szintén a Collegium Urbanumban tanultak, és a latinizáció híveivé váltak. Sőt eleinte a lengyelországi örmény unitus egyházon belül is a latinizációt preferálták. Az erdélyi örmény unitus egyházzal szemben a lengyelországiban komoly különbség mutatkozott meg: nevezetesen az, hogy a lengyelországi örmények számarányukat tekintve nagyobb közösséget alkottak, mint az erdélyiek, és hatékonyabban tudtak szembeszállni mind Hunaean érsek, mind Nersesowicz püspök szélsőséges latinista elképzeléseivel. Ráadásul a lengyelországi örményeknek komoly támogatójuk akadt a lembergi Örmény Kollégiumban oktatató theatinus szerzetesekben, akiknek többsége hosszú éveket töltött el misszionáriusként az anyaországi örmény területeken. Ók tudniillik felismerték azt, hogy az eltúlzott latinizáció az egyházi unió tönkretételéhez vezet. Ebből a folyamatból ugyanakkor Oxendio és az erdélyi örmények kimaradtak. APF SOCG Vol. 495B fol. 232r-234r.; APF SOCG Vol. 504. fol. 104r.; APF CP Vol. 29. fol. 364r. fol. 613r-618v. fol. 629r. fol. 638r.; APF LDSC Vol. 79. fol. 94v. fol. llOr.; APF SC FMPR Vol. 2. fol. 315r-v.; L. erről röviden: Nagy K.: Az erdélyi örmény egyházi unió i. m. 118-119.
