Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945

Elia Mendrul-iigy történeti kutatását ugyanakkor megzavarta egy fontos, de utólag egyértelműen valótlannak bizonyult történeti adat is. Az Oxendio életével foglalkozó csekélyszámú irodalom megemlékezett arról, hogy a püspököt az 1697. évi erdélyi tatár betörés alkalmával fogságba vetették, majd azt követően az Oszmán Birodalomba hurcolták, ahol közel három évig raboskodott. Kényszerű fogságából csak a karlócai békekötést (1699) követően szabadult ki.3 Ez a rabság viszont a kutatások során teljesen abszurdnak bizonyult, hiszen a püspök 1697 és 1700 között, pontosan az Elia Mendrul-ügy kapcsán, tekintélyes számú, saját kézzel írott levelet, valamint jelentést jutatott el Erdélyből a Szentszék missziókat koordináló intézményéhez, a Hitterjesztés Szent Kongregációjához.4 így valósággal képtelenségnek tűnhetett, hogy Oxendio püspök az oszmán fogságból saját kézzel írt leveleket és jelentéseket küldött az említett időszakban besztercei, kolozsvári, nagyszebeni, gyergyószentmiklósi, petelei vagy görgényszentimrei keltezésekkel. mazó 196. kötetére (latin neve: Miscellanea rerum armenicarum Garampis), valamint a benne szereplő gazdag örmény forrásanyag feltáratlan voltára. Sajnos az ott fellelhető iratok mindennemű tárgyi és időrendi csoportosítás vagy elrendezés nélkül vannak bekötve, és ez kissé megnehezítette a kutatómunkát. L. erről Vanyó Tihamér: A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarországról. 1611-1786. (Fontes Históriáé Hungaricae Aevi Recentioris.) Bp. 1986. 180.; Az Elia Mendrul-ügyre vonatkozó, a Propaganda Fide történeti levéltárában őrzött gazdag forrásanyagról ugyanakkor tudomása volt Galla Ferencnek is, a neves egyháztörténész azonban érdemben velük nem foglalkozott. Fazekas István szíves közlése, amelyet ezúton is hálásan köszönök. Az Elia Mendrul-ügyről az esztergomi Prímási Levéltár Kollonich Lipót (1631-1707) érsekségére vonatkozó iratanyagában sajnos még egy apróbb bekezdés vagy hivatkozás sincs. A korszakra vonatkozóan azonban figyelemre méltó iratanyag lelhető fel az erdélyi katolikusok helyzetéről és az erdélyi román egyházi unióról. L. erről Prímási Levéltár, Esztergom (a továbbiakban PLE) Archivium Ecclesiasticum Vetus (AEV), Sub Primatae Kollonich (SPK) no. 303, no. 339/1-10.. no. 340/1-4.; PLE AEV Acta Religionario-Ecclesiastica et Religionaria (Religionaria) no. 1840/1.; Az Elia Mendrul-ügy iratanyagáról említést tesz még: Kovács Bálint: Az erdélyi örmény katolikus egyház és a Sacra Congregatio de Propaganda Fide a 18. század első évtizedében. In: Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében. (Művelődéstörténeti műhely - Felekezet és identitás 1.) Piliscsaba 2006. 57-58, 67.; ill. Nagy Kornél: „Errores et abusus inter Armenos Transilvaniae vigentes" 1719-ből és a khalkedónizmus kérdése. In: Örmény diaszpóra a Kárpát-medencében II. Szerk. Öze Sándor - Kovács Bálint. (Művelődéstörténeti műhely - Felekezet és identitás 2.) Piliscsaba 2007. 158.; Uő: The Armenians in Transylvania and the Holy Congregation for the Propagation of Faith: Oxendio Virziresco, Missionary Bishop of the Armenians. Association Internationale des Études Arméniennes (a továbbiakban AIEA) Newsletter 43. (2007: December/Décembre) 10-12.; Uő: Az erdélyi örmény egyházhoz kapcsolódó olaszországi forrásokról. In: Lymbus: Magyarságtudományi közlemények 2008. Főszerk. Újváry Gábor. Bp. 2008. 411—428.; A Magyar Országos Levéltár Beszterce város történetére vonatkozó mikrofilmén a szász-örmény lakosság közötti, kimondottan gazdasági jellegű konfliktusokról találtam értesüléseket, az 1697. évi örmény egyházi viszályról (nevezetesen az Élia Mendrul-ügyről) viszont nem. (Tudomásom szerint ezt a forrásanyagot az alábbiakban még említendő kiváló Erdély-kutató, Trócsányi Zsolt is használta 1983-ban.) 3 Az 1697-ben a tatárok valójában a Tiszántúlon portyáztak és nem Erdélyben. Seres István orientalista szíves közlése, melyet ezúton is hálásan köszönök. Oxendio püspök állítólagos tatár fogságáról 1. Christophorus Lukácsy: História Armenorum Transsylvaniae e primordiis gentis usque nostram memóriám e fontibus authenticis et documentis antea ineditis elaborata. Viennae 1859. 72.; Bárány Lukács: Verzirescul Auxendius I. Armenia 4. (1888) 101..; Merza Gyula: Örmény püspökség. Kolozsvár 1896. 5, 9-10.; Temesváry János: A magyar-örmény nemes családok czímerlevelei. Szamosújvár 1896. 209-217.; Éble Gábor: A szamosujvári Verzár család. Bp. 1915. 15..; Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Sajtó alá rendezte, kiegészítette és az előszót írta Mészáros Kálmán. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 8.) Bp. 2005. 455. 4 Továbbiakban az egyszerűsítés kedvéért a missziós intézményre a Propaganda Fide kifejezést használjuk