Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
család örökös főispáni címet viselt a megyében. Helyetteseit az első, valamint másodalispánt a vármegyei tisztikarral egyetemben a megyegyűlés választotta több éves ciklusra. A főispánnak csak a jegyzői, aljegyzői, táblabírói és a tiszteletbeli tisztségekre volt kinevezési joga. A megyegyűlésen csak nemesek vehettek részt, és ez a fórum választotta az országgyűlési követeket, valamint ellátta őket követutasítással. A megyei tisztikarhoz tartoztak a már felsoroltakon kívül a fo- és alügyészek, a pénztárnokok, a számvevő, a levéltárnok, az orvos, a vármegyei járások élén álló fő- és alszolgabírók, segítőik az esküdtek, az adószedők és a rendre ügyelő különböző biztosok. A nemesi vármegye szerepe az igazságszolgáltatás területén is jelentős volt. Felügyelte az úriszékek működését, valamint a megyei törvényszékek, sorrendben a szolgabírói szék, az alispáni szék és a megyei törvényszék tevékenységét. A legfelsőbb megyei bírói fórumról már csak az országos törvényszékekhez lehetett fellebbezni, nemteleneknek azonban csak meghatározott esetekben volt erre joguk. A megyei bíróságok mind büntető-, mind magánjogi ügyekben illetékesek voltak.1 5 1848 tavaszán a négy vármegyében a legfontosabb megyei méltóságok, a főispáni, az alispáni és adminisztrátori1 6 tisztségek betöltői a következők voltak:1 7 Tisztség és megye Bereg Ung Máramaros Ugocsa Főispán Gróf Schönborn-Buchheim Károly (örökös főispán) Lányi Imre gróf Vay Ábrahám báró Perényi Zsigmond Adminisztrátor Lónyay János Pribék Antal Szentpály László báró Perényi Gábor Első alispán Uray Pá] Horváth Gábor Pogány Károly Egry János Másodalispán Buday István Fekete Lőrinc Mihályi Gábor Ferenczy Ignác Végezetül érdemes szemügyre vennünk az Északkelet-Magyarország területén állomásozó es. kir. katonaság alakulatait és azok létszámát 1848 tavaszán. A Habsburg Monarchián belül önálló magyar hadsereg nem létezett. A Magyarország területéről bevonultatott újoncok, a közös birodalmi hadsereg egyes ezredeibe kerültek (minden ezred saját toborzókörzettel és toborzóközponttal rendelkezett) és a Monarchia legkülönbözőbb területein teljesítettek szolgálatot. A hazai sorozású ezredek általában az anyaországtól távol, Ausztriában, Csehországban, Morvaországban, Itáliában vagy Galíciában állomásoztak. A Habsburg Birodalom magyarországi toborzású alakulatai közül a beregi és ungi újoncok, a cs. kir. 34. (Porosz herceg) gyalogezredbe kerültek beosztás-15 Pap József: Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a kiegyezésig. Szeged, 2003. 38-42. 16 A metternichi politika jegyében 1845-ben a „megbízhatatlan" megyék élére, vagy a főispán mellé cs. kir. adminisztrátorokat neveztek ki. Feladatuk volt, hogy a választott alispán helyébe lépve személyesen irányítsák a megyei közgyűlés, a közigazgatás, később az igazságszolgáltatás munkáját és biztosítsák a kormánypárti érdekek érvényesülését. Magyarország története i. m. Szerk. Gergely A. 225. 17 Az 1848. évi tiszti névtár adatai alapján. 9&-99. és 222-225.
