Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
ra, míg a máramarosiak és ugocsaiak a cs. kir. 39. (Dom Miguel) gyalogezred kötelékébe vonultak be. Előbbi toborzóközpontja Kassán, utóbbié Debrecenben volt. A 34. gyalogezred toborzókörzetével részben megegyezett a 10. (Vilmos) huszárezred körzete, a 39. gyalogezredével pedig azonos volt a 6. (Württemberg) huszárezredé.18 A haderő legfőbb parancsnoka az uralkodó volt, de a tényleges katonai hatalom az Udvari Haditanács kezében összpontosult. Ennek alárendeltségébe tartoztak az egységes birodalmi haderő katonai-rendőri feladatainak végrehajtásáért felelős területi főhadparancsnokságok, a Generalkommandók. A birodalom területén összesen 12 főhadparancsnokság működött, ebből Magyarországon19 öt: Buda (Magyarországi Főhadparancsnokság), Temesvár (Bánsági Főhadparancsnokság), Nagyszeben (Erdélyi Főhadparancsnokság), Zágráb (Horvátországi Főhadparancsnokság), és Pétervárad (Szlavóniai Főhadparancsnokság) székhellyel. Ezek közül a budai alárendeltségébe tartozott az általunk vizsgált négy vármegye területe is. A főhadparancsnokságok élén álló magas rangú tábornokok személyesen feleltek az adott területen a rendért, a bel- és külbiztonságért, az ő alárendeltségükbe tartoztak az ott állomásozó alakulatok, az ott található különféle intézmények, objektumok.2 0 1848 tavaszán a Magyarországi Főhadparancsnokság (Buda) alárendeltségébe tartozott 6 hadosztályparancsnokság (Buda, Pest, Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Sopron) és ezeknek alárendelve 10 dandárparancsnokság (Buda, Székesfehérvár, Pest, Eger, Pozsony (2), Kassa, Szeged, Debrecen, Kőszeg). A hadosztály-, és dandárparancsnokságok tehát — a főhadparancsnokságokhoz hasonlóan — területi bontásban helyezkedtek el, alárendeltségükbe a gyalogos és lovas alakulatok tartoztak. Pesten külön tüzérségi hadosztályparancsnokság is működött, ide tartoztak a tábori tüzérség, a vártüzérségi kerület, és a tüzérszertári különítmény egyes alakulatai. Ezen kívül Budán — és minden főhadparancsnokságon — működött a bécsi székhelyű Hadmérnöki Kar kerületi2 1 erődítési igazgatója. O volt az előjárója az adott területen található erődökbe rendelt mérnökkari tiszteknek. A Magyarországi Főhadparancsnokság területén ez öt erődöt jelentett: Lipótvárt, Komáromot, Budát, Aradot, és Munkácsot. Tárgyunk szempontjából ez utóbbi, a munkácsi vár válik fontossá.2 2 1848 tavaszán Bereg, Máramaros, Ugocsa és Ung vármegyék területén a következő cs. kir. alakulatok állomásoztak:2 3 18 Berkó István: Az 1848-49. évi szabadságharc hadkiegészítése. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam 4. (1957: 1-2. sz.) 204-225. 19 A Horvát-Szlavón Királysággal és Erdéllyel együtt. 20 Bencze László: A Habsburg Birodalom katonai rendszere. In: A szabadságharc katonai története. Pákózdtól Világosig 1848-49. Szerk. Bona Gábor. Bp. 1998. 12-13. 21 Minden egyes főhadparancsnokság egy kerületet jelentett. 22 Urbán Aladár-. A magyarországi osztrák hadszervezet és a hazánkban állomásozó katonaság 1848 áprilisában. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam 10. (1963: 2. sz.) 145-169. 23 Urbán A.: A magyarországi i. m. 158-169., a melléklet alapján.
