Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas István: Esterházy Pál nádor és a családtörténet IV/905
Familiae Estorasianae ab Eurse Duce cum aliquibus informationibus usque in praesens tempus Anno videlicet Domini 1694P A mintegy 120 fólió terjedelmű, verseket tartalmazó kézirat három kéz terméke, közülük az egyik jól felismerhetően magáé Esterházy Pálé. Úgy tűnik, hogy Pál eredetileg maga akarta megírni a családtagok dicséretét, bár az sem kizárt, hogy csak a nyersanyagot kívánta maga szállítani, amelyet azután a szakavatott profi poéta öntött megfelelő formába. Néhány motívuma nagyon hasonlít a Trophaeum nyomtatott verziójában megjelent vershez, mint például Ida dák királylány története, de vannak egészen eltérők, mint az Ors (Eurs) vezérről írt versezet. Mindenesetre az vitathatatlan, hogy a Trophaeum egyik korábbi változatáról van szó. A nemesség részéről azonban nem csupán családi múltja iránt nyilvánult meg érdeklődés, hanem rendi küldetéstudattal eltöltve országa rendi nemzetének múltja iránt is. Ennek jegyében jöttek létre azok a genealógiai gyűjtemények, amely egy-egy tartomány vagy ország legelőkelőbb családjai leszármazását foglalták magukba. Ilyenekként keletkeztek például Magyarország közvetlen szomszédságában, Alsó-Ausztriában Reichard Streun von Schwarzenau, Job Hartman von Énekel és Johann Georg Adam von Hoheneck gyűjteményei. Ezen törekvések közös célja — Renate Holzschuh-Hofer szavával élve — „a történeti folyamat felkutatása és ábrázolása révén a jelenlegi helyzet magyarázata és igazolása" volt.24 Az őskultusz tehát fontos elemét képezte a nemesi-rendi tudatnak. Nem meglepő tehát, ha Esterházy Pál saját családja múltján túl más előkelő családok története iránt is érdeklődést mutatott. Majd látni fogjuk, hogy a helyzet még ennél is bonyolultabb. Egyelőre elégedjünk meg azzal, a ténnyel, hogy Pál nádor kéziratai között található egy kézirat, amely az alábbi címet hordozza: Simulacrum Pannonicae nobilitatis. Authore Paulo Sfacri] Rfomani] I[mperii] Principe Estoras R[égni] Hun[gariae] Palatino MDCCIII.25 Ez a kézirat kétségkívül azonos azzal a munkával, amelyet a Trophaeum mint a magyar nemességről készítendő munkát harangoz be.2 6 A kéziratnak impozáns, kézzel rajzolt címlapja is van, amelyen egy császári koronát viselő fiatal nő által megszemélyesített Germania látható, amint egy oroszlánoktól vontatott diadalkocsin ül, kísérői között jól felismerhető a hasonlóképpen ifjú hölgy által jelképezett Pannónia, aki az Esterházy család címerét tartja a kezében. A 190 fólióból álló kézirat összesen 88 család leszármazását tartalmazza. Már egy felületes vizsgálat alapján is látható, hogy a kézirat lezárása nem történt meg. Egynémely genealógia két példányban is megtalálható benne, az egyik általában Esterházy Pál kezétől származik, míg a másik példány két másik kéztől való, akik közül az egyik a már említett Jeszenszky István, Pál nádor egyik titkára kezével azonosítható. Az egységes formába szerkesztett családfák mellett akad néhány eltérő megoldás is: így például a Révay családnak rajzolt családfája van, más esetekben szövegformában található a leszármazás, mint 23 MOL Esterházy Lt. P 125 Nr. 11905. p. 191-325. 24 Idézi Thomas Winkelbauer. Geschlecht und Geschichte. In: Die Konstruktion der Vergangenheit i. m. 158. 25 MOL Esterházy Lt. P 125 Nr. 11905. p. 1-190. 26 „Explanatio brevis supra positorum insignia addita in familiam totam apostprophe." In: Trophaeum i. m. oldalszám nélkül.
