Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas István: Esterházy Pál nádor és a családtörténet IV/905
Fazekas István ESTERHÁZY PÁL NÁDOR ÉS A CSALÁDTÖRTÉNET Jól ismert, hogy a középkori és kora újkori nemesség számára milyen nagy jelentőséggel bírt a család (domus), nemzetség (gens), a családi tudat, az emlékezet és emlékezés, a régi nemes családhoz való tartozás fontossága. Ez utóbbi fogalom, a régiség, a dicső múlt felmutatása azért is volt olyan fontos, mert a múlt mint legitimációs tényező igen nagy jelentőséggel rendelkezett.1 Ez a felfogás magyarázza azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Esterházy Pál (1635-1713) fejtett ki családja múltjának feltárása, illetve minél dicsőbb bemutatása érdekében. Pál nádor idején, azaz amikor az Esterházy család már második generációja tartozott a magyar főnemességhez, komoly vagyonnal rendelkezett és rokoni kapcsolatokat épített ki a magyar arisztokrácia régi családjaival, megkezdődhetett a családi múlt terén való „egyenjogúsítás" is. Esterházy Pál a kiterjedt família egyik legismertebb, egyben egyik legizgalmasabb személyisége. Nem csupán a családi vagyon tetemes gyarapítása fűződik a nevéhez, hanem igen kiterjedt és széleskörű mecénási tevékenységet is folytatott, nem is beszélve írói működéséről, és persze nem szabad feledni, hogy politikai pályáján is eljutott arra a csúcsra, ahova magyar főnemes eljuthatott, hiszen nádor lett (1681-1713), hogy a birodalmi hercegi címről ne is beszéljünk (1687) - ami egyértelműen a magyar főnemesség első sorába emelte az Esterházyakat. Személyisége már régóta foglalkoztatja a magyar történészeket, művészettörténészeket, irodalomtörténészeket és zenetörténészeket. Ennek köszönhetően modern monográfia áll rendelkezésre nádori működéséről Iványi Emma tollából,2 Galavics Géza több tanulmányban foglalkozott a mecénás Esterházy Pállal,3 Buzási Enikő az Esterházy család dicső múltját bemutató Tro-1 Otto Gerhard Oexle: Aspekte der Geschichte des Adels im Mittelalter und in der frühen Neuzeit. In: Europäischer Adel 1750-1830. Hg. Hans-Ulrich Wehler. Göttingen 1990. 19-56.; Thomas Winkelbauer - Tomas Knoz: Geschlecht und Geschichte. Grablegen, Grabdenkmäler und Wappenzyklen als Quellen für das historisch-genealogische Denken des österreichischen Adels im 16. und 17. Jahrhundert. In: Die Konstruktion der Vergangenheit. Geschichtsdenken, Traditionsbildung und Selbstdarstellung im frühneuzeitlichen Ostmitteleuropa. Hg. Joachim Bahlcke - Arno Strohmayer. (Zeitschrift für Historische Forschung, Beiheft 29.) Berlin 2002. 129-175., különösen 130-136. - A magyar történettudomány eddig viszonylag csekély figyelmet szentelt a nemesi család, a nemesi klánok problematikájának, jóformán csak középkori példák hozhatók fel, így mindenekelőtt Fügedi Erik tanulmányai, különösen az Elefánthyakról írott munkája említhető meg. Fügedi Erik-. Az Elefánthyak. A magyar nemes és klánja. Bp. 1992. 2 Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége. (1681-1713). (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 10.) Bp. 1991. - A régebbi irodalomból mindenekelőtt Merényi Lajos életrajza említendő: Bubics Zsigmond - Merényi Lajos: Herczeg Esterházy Pál nádor 1635-1713 (Magyar Történeti Életrajzok). Bp. 1895. 3 Galavics Géza: A mecénás Esterházy Pál (Vázlat egy pályaképhez). Művészettörténeti Értesítő 37. (1988) 136-161.; Uő: A mariazelli kegyoltár és Esterházy Pál. In: Mariazell és Magyarország. Egy
