Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83

következőképpen alakult: római katolikus 11 617 fő, görög katolikus 147 997 fő, evangélikus 95 fő, református 7287 fő, zsidó 9619 fő. A megye területén főként kukoricát, búzát, árpát, burgonyát és lent termesztettek. A gyümölcstermesztés a hidegebb éghajlat miatt kevéssé volt jellemző. Erdőkben gazdag vidék lévén fakitermelésre bőven volt lehetőség. Az állattenyésztés területén a juh, szarvasmarha, sertés és kecsketartás volt jellemző, de a házaknál előfordult baromfitartás is. A szekérrel is járható hegyi utak hiánya miatt a lótartás elterjedt volt, mivel az áruszállítást és utazást lóháton oldották meg. Máramaros legfontosabb ásványkincse a só volt, ennek kitermelése már a középkor óta az egész ország számára rendkívüli fontossággal bírt. Bányásztak még a megyében aranyat, ezüstöt, rézércet, vasércet és még néhány egyéb ásványkincset, területén rendkívül nagy volt az ásványvíz lelőhelyek száma is. A földművelés a domborzati viszonyok miatt nem volt jelentős, ipara viszont a kézművesség mellett a vasércfeldolgozás fellegvárára, a kamarai tulajdonban lévő kabolapolyánai vashámorra épült. A közlekedési nehézségek miatt kereskedelme nem volt jelentős és leginkább Galíciából és Bukovinából áthajtott szarvasmarhákra, valamint lókereskedésre korlátozódott. A megyei nemesség lélekszáma nem csekély, 26 300 fő volt. A megye legnagyobb birtokosai a korona és a kincstár, kisebb birtokosai pedig számosan voltak. Máramaros öt főszolgabírói járásra volt felosztva, megyegyűléseit pedig Szigeten tartotta.1

3 Ugocsa vármegye székhelye Nagyszőlős volt. A megye lakossága 50 264 főt számlált, e népesség 4 mezővárosban és 65 faluban lakott. A nemzetiségi megoszlás a következő volt: 20 623 magyar, 327 német, 8106 oláh, 19 115 orosz, 2093 zsidó. Vallás tekintetében: római katolikus 4241 fő, görög katolikus 32 746 fő, református 11 163 fő, evangélikus 21 fő, zsidó vallású 2093 fő volt. Növénytermesztésére a búza, kétszeres, rozs, kukorica és szemestakarmányok mellett dohány, kender és len, valamint gyümölcstermesztés volt jellemző. A megyei sertés és szarvasmarha-tenyésztés, valamint halászat érdemel még említést. A terület erdőkben rendkívül gazdag volt. Számottevő ásványkinccsel nem rendelkezett, ebből következően ipara sem volt. Ugocsa lakói leginkább földműveléssel foglalkoztak, kereskedelme jórészt a nevezetes nagyszőlősi vásárra korlátozódott. A megyei nemesség lélekszáma 4470 fő volt, legnagyobb birtokosai pedig a báró Perényi és a gróf Károlyi családok voltak. A megyegyűlések Nagyszőlősön tartattak, területét pedig két főbírói járásra osztották.1

4 Az 1848 előtti megyei közigazgatás a középkori Magyarországon kialakult hagyományokat tükrözte. A több évszázados fejlődés eredményeként létrejött, kiváltságokkal alaposan körülbástyázott nemesi önkormányzat — gyakran még az uralkodóval szemben is — a magyar nemesség legfontosabb érdekérvényesítő szerve volt. Feladata a megyei közigazgatás, igazságszolgáltatás ellátása mellett az adók beszedése és a hadsereg részére az országgyűlés által megajánlott újoncok biztosítása volt. A vármegye élén a főispán állt, akit a király nevezett ki, de előfordult, hogy e cím egy adott családon belül öröklődött, így a 13

Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. 4. Pest. 1839. 175. és Fényes E.: Magyarország i. m. 369-373. 14

Fényes E.\ Magyarország i. m. 413-415.