Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
962 fő élt. A lakosság nemzetiségi megoszlása a következő volt: 50 091 magyar, 704 tót, 2756 német, 67 029 orosz, 5382 zsidó.8 Vallás tekintetében a helyzet a következő volt: római katolikus 9138 fő, görög katolikus 71 869 fő, evangélikus vallású 615 fő, református 38 958 fő, zsidó 5382 fő. A megye területén főként kukorica, zab és búzatermesztéssel, valamint gyümölcstermeléssel (szilva, alma, körte) foglalkoztak, de jelentős volt a bortermelés is. A hegyes vidékeken jellemző volt a juhtenyésztés, a síkvidéken inkább szarvasmarhát és sertést tartottak, a folyóvizekben bőségesen volt hal és rák. A megye komoly ásványvízlelőhelyekkel és timsókő-készletekkel rendelkezett. Munkácson és Beregszászon jellemző volt a kézművesipar, vashámorok voltak Szelesztón, Bilkén és Iloncon, timsógyár Podheringen, Muzsajon és Dédán működött. A megye kereskedelme nem volt jelentős. A helyi nemesség 7984 főt számlált, közülük gróf Schönborn Ferenc a megye 2/3-át kitevő birtokokkal rendelkezett. Bereg megye négy főbírói járásra oszlott, a megyegyűléseket Beregszászon vagy Munkácson tartották.9 Ung vármegye — Ungvár központtal —, 8 mezővárosában, 203 falvában és 11 „népes pusztáján vagy más lakhelyén" összesen 115 997 fő élt. Ebből magyar 35 639, tót 13 153, orosz 59 668, görög 42, zsidó 7495 lakos volt. Vallási megoszlás tekintetében a következő volt a helyzet: római katolikus 24 121 fő, görög katolikus 64 640 fő, református 19 380 fő, evangélikus 319 fő, görögkeleti (ortodox) 42 fő, zsidó 7495 fő. A megyében elsősorban kukorica, rozs, zab, köles és gyümölcstermesztéssel, valamint bortermeléssel foglalkoztak. Jelentősnek számított a szarvasmarha és sertéstenyésztés is. A megye arany, ezüst, vasérc és porcelánföld készletei mellett gyógyító hatású ásványvízforrásokkal rendelkezett. Legjelentősebb ipari létesítményei a következők voltak: a záhonyi cukorgyár, az ungvári posztógyár és a szintén ott található porcelánföld tisztító üzem, valamint a később a szabadságharc szempontjából oly fontossá váló vashámorok: Antalóc, Felsőremete, Turjaremete. Kereskedelmi forgalma nem volt túl jelentős, útjai rossz állapotúak voltak. A megyei nemesség létszáma 5579 fő volt, legnagyobb birtokosai a gróf Apponyi, gróf Sztáray, gróf Barkóczy és a gróf Buttler családok, valamint a Magyar Kamara voltak. A megyét igazgatásilag négy főbírói és hat alszolgabírói járásra osztották, egy-egy járás igazgatásáért a fő- vagy alszolgabíró volt felelős. A megyegyűléseket a megye központjában, Ungváron tartották.1 0 Máramaros — Magyarország harmadik legnagyobb területű vármegyéje — központja Sziget volt. A 176 615 főnyi népesség 5 koronái mezőváros,1 1 1 mezőváros, 162 falu és 34 „telep" lakója volt. Közülük 13 463 magyar, 7268 német, 56 811 oláh,1 2 89 454 orosz, 9619 zsidó nemzetiségű volt. A vallási megoszlás a 8 A „népes puszta" kifejezés itt lakott, tanya vagy faluszerű települést jelent. A puszta abban különbözött a községektől, hogy más helységek határához számított terület volt, az összeírásokban ennek neve alatt és nem önállóan szerepelt. Magyarország története a 19. században. Szerk. Gergely András. Bp. 2005. 73-74. A tót megnevezés a szlovák, az orosz a ruszin nemzetiségre utal. 9 Fényes E.\ Magyarország i. m. 320-323. 10 Fényes E.\ Magyarország i. m. 314-317. 11 A Máramarosban lévő sóbányák mellett létrejött települések 1329-ben közösen kaptak az uralkodótól privilégiumokat. Ez az öt máramarosi koronaváros Huszt, Visk, Hosszúmező, Sziget és Técső volt. 12 Azaz román.
