Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Dominkovits Péter: Gróf Esterházy László, Sopron vármegye főispánja IV/883
Nádasdy nemcsak a vármegyevezető hivatalviselőkre, hanem mind 1646-ban, mind 1649-ben a vármegye országgyűlési követeinek instrukciójába is hangsúlyosan bele kívánt szólni.4 3 A vármegye képviseletét az 1646. május 1-jére, Pozsonyba összehívott diétán Kisfaludy István és Darás István jegyző, az 1649. január 25-re, ugyancsak Pozsonyba összehívott országgyűlésen pedig Darás István és a Nádasdy Ferenc familiárisi köréhez tartozó Körbey György esküdt látta el.4 4 ) Az 1646. április 4-i tisztújítás jegyzéke elárulja: a tisztviselők kiválasztásában végül Nádasdy érdekei érvényesültek. Míg egyes törvényhatóságokban, így a távoli Abaújban az éves restauráció gyakorlata érvényesült, ez Sopron vármegye esetében szokatlan jelenség volt. így nem kizárt, hogy az Esterházy-Nádasdy-féle hatalmi rivalizálás is közrejátszott a következő év őszén megtartott, újabb tisztújításban. Az 1647. november 4-én, ismét Szentmiklóson végbement restauráción a vármegye rendjei Cziráky Ádámot hivatalában ugyan megújították, de a Nádasdy-hű Szántóházy helyett a szolgabírói karba esküdti tisztből a büki kisnemes, Ebergényi János emelkedett. Sőt új hivatallal bővült a törvényhatósági apparátus: a vármegye legnagyobb nyugati járása megosztásra került, az így kialakult kerület élére a ruszti mezővárosi elithez tartozó polgárt, Natl Lipótot alszolgabíróvá választották. Ekkor nyerte el a vármegye királyi adószedői hivatalát a korábban Sopron városi karriert befutó Vittnyédy István.4 5 A vármegyevezetés fölött így kialakult bipoláris hatalom okozta, hogy az 1651. októberi tisztújításon Esterházy László a hivatali elődei sorából — hivatalviselése miatti bárói címe (Tabulae Regiae Baronum) révén is — kiemelkedő, magnificus titulusú,46 kitűnően képzett Cziráky Ádám alispánt (1646-1651) a 17. századi vármegyekormányzatban példátlanul, az alispáni hivatalból lemondásra kényszerítette. Minthogy a restaurációs közgyűlések rövid és száraz feljegyzésein kívül alig ismert a törvényhatóságot működtető vármegyevezető elit kiválasztásának és hivatalba juttatásának folyamata, talán az eseti konfliktuson túlmenő tanulságokkal is szolgálhat Cziráky megbuktatásának és az elhúzódó restauráció lefolytatásának vázlatos rekonstrukciója, ami Sopron vármegyében egyértelműen a megye nagybirtokos arisztokráciájának a vármegyei tisztikar összetételére gyakorolt meghatározó befolyását példázza. A Nádasdy Ferenc számára (is) elfogadható vármegyei alispán lecserélése valószínű, hogy már 1650 során mind Esterházy László rokonai (Esterházy'Dániel és Farkas), mind apósa (Batthyány Ádám), mind pedig egyik vezető familiárisa (Eörsy Zsigmond) tanácsai révén megérett a fiatal főispánban. A vármegyei vezető tisztből visszaszorult Eörsy nem szimpatizált hivatali utódával; 43 1649-ben Bezerédy György látta el Nádasdy Ferenc közgyűlési képviseletét. Instrukciója: MOL P 57, Bezerédy es. lt., Fasc. 9. VII. Nr. 10., Keresztúr, 1649. jan. 17. 44 Tatjana Guszaroua: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői. Levéltári Közlemények 76. (2005: 2. sz.) 120.; Sümeghy Dezső - Dominkovits Péter: Sopron vármegye követei a rendi országgyűléseken (1580-1848). Arrabona: Múzeumi Közlemények 45. (2007: 2. sz.) 15-16. A regalisok: SL Sopron Város Levéltára (a továbbiakban SVLt), Lad. X. et K. Fasc. 2. Nr. 83-84. Az országgyűlésekre újabban: Bérenger, Jean - Kecskeméti Károly: Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon 1608-1918. Bp. 2008. 72. 45 SL SVMLt, SVM Prot. 1634-1651. fol. 72r. (Szentmiklós, 1647. nov. 4.); Payr S.: Muzsaji Wittnyédy István i. m. 16. 46 SL SVMLt, Acta Congregationalia, 1. d. Pallium 1650.
