Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
ge, Anna királyné március 25-én tartott koronázási lakomáján a 15 bárói rangú étekfogó mellett 5 köznemesi származású is szerepelt. Nevezetesen olyanok, akik a jövőben várományosok voltak a bárói címre, vagy akik esetleg már tudtak az uralkodó azon döntéséről, hogy elnyerik azt. Köztük — bizonyára nem véletlenül — első helyen Esterházy Miklós állt, akit Lórántffy Mihály, Lengyel János, Pográny János és Gyulaffy Kristóf követett.104 Mivel az étekfogók kijelölésében ez idő tájt a nádor játszotta a döntő szerepet,10 5 ez szintén azt a meggyőződésünket erősíti, hogy Esterházy címszerzésében Illésházy nádorutódjának, Thurzó Györgynek komoly érdemei lehettek. Az 1613-ig tartó alapozás esztendeit „a készülődés évei" követték.10 6 Jelképesen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a két báró által elindított „időzített bomba" 1613 tavaszától kezdett ketyegni, hogy azt néhány esztendőnyi készülődés után, 1618 nyarán egy rendkívül tehetséges ember beindítsa, majd azon maga lenyűgöző gyorsasággal jusson el a Magyar Királyság legfőbb méltóságába. S noha ezen esztendőkből a szakirodalom nagy része általában Esterházynak a Habsburg Monarchia tartományainak 1614 nyári nevezetes linzi tanácskozásán (Generallandtag)107 való sikeres részvételét, illetve emlékezetes beszédét emeli ki,10 8 egy újonnan előkerült levél arról tanúskodik, hogy e megállapítás valamelyest árnyalásra szorul. 1615 elején ugyanis, miután az Esterházy igazgatta munkácsi uradalomba uralkodói parancsra királyi biztosok érkeztek, az ekkor nevét már galántai előnévvel író, friss mágnás keserűen fakadt ki Thurzó György nádornak: „Ezt én, Nagyságos uram, megjüvendöltem vala, hogy az linzi követség énnekem nem fog használni, mert most igazat mondani nem mindenkor jó."10 9 Esterházy linzi szereplése és szókimondása az udvarban tehát nemtetszést, sőt ellenlépéseket váltott ki, a magyar rendek körében ugyanakkor népszerűségét bizonyosan tetemesen növelte. Ami rövid távon tehát még magának Esterházynak is károsnak tűnt, az hosszabb távon egyre inkább kamatozott. így utóbb, karrierje csúcsára érve, az új nádor 1626 nyarán szerzett grófi diplomája már pozitívumként emelhette ki a linzi követséget, mint a világi elit legfőbb méltóságához vezető út egyik fontos állomását. Mindezek után joggal merül fel a kérdés, mennyiben tekinthető különlegesnek és egyedülállónak Esterházy bekerülése a magyar arisztokráciába, majd nádorságig tartó karrierje. A fentiek ismeretében úgy véljük, szokatlannak 104 Martirius Georgius Kovachich: Solennia inauguralia serenissimorum ac potentissimorum principum utriusque sexus, qui ex augusta Stirpe Habspurgo-Austriaca Sacra Corona Apostolica in reges Hungarorum, reginasque periodo tertia redimiti sunt. Pest 1790. 70.; Lórántffy előmenetelére újabban 1. Péter K.\ Házasság i. m. 141-142. 105 Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138. (2004: 5. sz.) 1043-1044. 106 Miként Péter Katalin találóan nevezte: Péter K.: Esterházy Miklós i. m. 7. Csapodinál ugyanezek az évek az „Első lépcsőfokok" elnevezést kapták. Csapodi Cs.: Eszterházy Miklós i. m. 17. 107 Vö. IIa Bálint: Az 1614-iki linzi egyetemes gyűlés. A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 4. (1933) 231-253. 108 Újabban 1. pl. Péter K.: Esterházy Miklós i. m. 7-11. 109 „Servitor addictissimus Nicolaus Esterhazj de Galanta m. p." aláírással: SA Bytca, OK TK Inv. c. 162. 1615. jan. 21., Munkács vára.
