Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
így amikor 1609 májusában Illésházy nádor meghalt, Ferenc alispán mágnás rokonai mellett teljesített hosszú szolgálatának, illetve az ő sokrétű támogatásuknak köszönhetően az Esterházy család neve mind a Magyar Királyság központi régiójában, mind II. Mátyás bécsi udvarában egyre jobban csengett. Az 1613. évi bárói diplomához hasonlóan mindezt (különösen az Illésházyval való sógorságot) joggal hangsúlyozta utóbb maga Esterházy Miklós is a származását lenéző Thurzó Imrének: „Az én szegény atyám, édes Thurzó uram, az mi hazánkban nagy főember vala, s legközelebb való sógora az ő ideje után igen hamar lött palatínusnak [Illésházy Istvánnakl, ez mellett édes hazájának hasznos szolgája s fia, kinek nemzetsége ezelőtt negyedfélszáz esztendővel is szép nemességben fénylett, kit még akkor vérekkel és hazájoknak szolgálván, nyertek s nem pénzen vettek, mint sokan."97 A két homo n.ot;ws-arisztokrata pártfogása összességében tehát szinte kínálta, de persze nem garantálta annak lehetőségét, hogy valamelyik Esterházy-fiú megszerezze a bárói címet. A két mágnás meghatározó alapozása dacára a sikerhez szerencsére is szükség volt. Egyrészt Mágochy Ferenc korai halálára (1611. nov. 21.), másrészt ifjú özvegye, Dersffy Orsolya és a Mágochy mellett katonaként (feltehetően lovashadnagyként9 8 ) és familiárisként egyaránt szolgált9 9 Esterházy Miklós szerelmére, végül de korántsem utolsósorban arra a különleges körülményre, hogy Orsolya két bárói família utolsó tagja és örököse volt: nevezetesen a Pálffyakkal és az Illésházyakkal egyaránt rokon, sokat emlegetett Dersffy és az 1560-as években ugyancsak báróságot nyert Mágochy családé. Amikor 1612. november 22-én, kereken egy esztendővel és egy nappal Mágochy Ferenc halála után Esterházy Miklós és Dersffy Orsolya házassága megköttetett, sok tekintetben hasonló helyzet alakult ki, mint Illésházy István és Pálffy Kata mintegy harminc évvel korábbi házasságakor. Noha az utóbbi az esztendő nyarán még megütközéssel korholta az özvegy iránti érzelmeit palástolni nem tudó és őt eljegyző unokaöccsét, a végül a kor szokásai szerint megtartott esküvő után mégis ugyanezen levele egy másik gondolatának megvalósítására összepontosította kapcsolatrendszerét: „látja azt az Isten, hogy én az én szerelmes uram [azaz néhai Illésházy Istvánl atyafiaihoz oly jó szívvel vagyok, hogy ha az én kezemben volna, hogy mindenikét zászlós úrrá tenním, de én csak azt mívelhetem velek, az mi éntűlem lehet."10 0 Bizonyosan eszébe jutott első férje (Krusics János) és saját sorsa, és felismerte, nagy hiba lenne azt az óriási politikai, gazdasági, kapcsolati és karriertőkét veszni hagyni, amelyet a Dersffy és a Mágochy famíliák több generáción keresztül felhalmoztak. 97 Kubinyi Miklós-. Bethlenfalvi Gróf Thurzó Imre 1598-1621. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1888. 158. (1621. szept. 9.); Esterházy Illésházyval való kapcsolatára 1. még Csapodi Cs.: Eszterházy Miklós i. m. 19-22. és Péter K: Esterházy Miklós i. m. 88-90. 98 Vö. Berényi L.: Esterházy Miklós fiatalsága i. m. 25-26. és „ifjú koromban, amikor ötven lovas hadnagyságom volt...": Jedlicska Pál: Eredeti részletek Gróf PálfTy-család okmánytárához 1401-1653 s Gróf Pálfíyak életrajzi vázlatai. Bp. 1910. 109.: Nr. 107. (1632. máj. 24., Nagyhöflány) 99 „generosus Nicolaus Ezterhas praecipuus et fidedignus servitor meus" - írta 1608 augusztusában Mágochy. SNA Esterházy cseszneki ág lt., Kart. 44. Pallium IV fol. 5. p. 8.; vö. még Eszterházy J.: Az Eszterházy család i. m. 91. 100 Eszterházy J.: Eszterházy-oklevéltár i. m. 250.: Nr. 122.
