Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
sem szabad lebecsülnünk.88 Az 1577-ben született Esterházy Farkas Illésházy udvarában nevelkedett,8 9 ám Kubinyi László halála (1598) után talán ide került Miidós is. S noha gyakran vélik úgy, hogy Miklós Illésházyt lengyelországi száműzetésébe is elkísérte, ez szinte bizonyosan nem igaz. Egyrészt a nagyúr ekkori levelezésében egyetlen egyszer sem fordul elő neve, másrészt 1604. szeptember-októberben majdnem biztosan részt vett Esztergom védelmében.90 Végül Illésházyt számkivetésében nem mások, mint Esterházy Ferenc fiai és leányai látták el élelemmel, akik közül Farkas és Magdolna játszotta a legmeghatározóbb szerepet.9 1 Mindezt Illésházy és felesége sohasem felejtették. Pálffy Kata „Esterház uraim" és Magdolna asszony e szolgálatáról még 1612 nyarán kelt végrendeletében is megemlékezett.9 2 A bécsi béke (1606) egyik megteremtője, majd a Magyar Királyság evangélikus nádora pedig — úgy tűnik — a katolikus Esterházy Miklósról sem feledkezett meg. 1606 tájától egy ideig mind testvérei (Farkas, Gábor, Dániel és Pál), mind ő Illésházy udvarában vagy legalábbis környezetében élhettek és szolgálhattak. Ezt feltételezi, hogy az 1608. évi pozsonyi diétára meghívott előkelő köznemesek jegyzékében egyikőjük sem szerepelt, míg ugyanezen országrész mágnásainak élén Illésházy István állt.9 3 Ám ezt erősíti az új nádor birtokadománya Esterházy Gábor részére Pozsony, Nyitra, Hont és Árva megyei birtokrészekről.9 4 Végül, ami számunkra talán a legbeszédesebb: Illésházy egykori nádori iratait az 1613 tavaszi diétán özvegye Pálffy Kata nem mással, mint Esterházy Miklóssal adta át a rendeknek, illetve Thurzó György nádornak.9 5 Sőt, úgy tűnik, halála előtt Illésházy még unokaöccsei sorsáról is gondoskodott. Farkas utóbb Thurzó György biccsei, Miklós legkésőbb 1608-tól Mágochy Ferenc felső-magyarországi főkapitány (1608-1609) — akit 1608 augusztus végén Mátyás főherceg képviseletében maga Illésházy iktatott be tisztébe —,9 6 Pál pedig Báthory Gábor erdélyi fejedelem (1608-1613) udvarába került. 88 Erre Pálffy Pál életrajzának kutatója, Anna Fundárková hívta fel figyelmemet, amit ehelyütt is köszönök. 89 Eszterházy J.\ Eszterházy-oklevéltár i. m. 180. 90 Péter K.\ Esterházy Miklós i. m. 87.; Berényi L.: Esterházy Miklós fiatalsága i. m. 25. 91 „Ez Ezterház [azaz Esterházy Ferenc] fiai-leányi nem különben szolgálnak, mint Dávidnak a Servia fiai, főképen Kubini Lászlóné, az tart éléssel is, borral, cipóval, jű és megyen szekere-embere, az Úristen fizesse meg nekik." Károlyi Á.: Illésházy István hűtlenségi pöre i. m. 209.: Nr. XXVI. (1604. febr. 2., Landskron), stb. 92 „Azt hagyom az Eszterház uraimnak, Eszterház Magdolna asszonynak, a néhai Kubini László uram meghagyott özvegyének, és az ő gyermekinek, minthogy ő szegény uramnak sok jóval és szolgálattal volt az ő Lengyelországban való létekort..." Merényi L.: Illésházy István i. m. 762.: Nr. II. (1612. aug. 15., Pozsony) 93 ÖStA HHStA Ungarische Akten (Hungarica), Comitialia Fasc. 395. Konv. B. fol. 1. 94 Eszterházy J.: Az Eszterházy család i. m. 87. 95 Magyar törvénytár / Corpus Juris Hungarici. 1608-1657. évi törvényczikkek. Magyarázó jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 114-115,: 33. tc., ill. az iratok jegyzéke: Iványi Béla: A körmendi levéltár Memorabiliái / Acta Memorabilia in tabulario gentis principum de Batthyány reperibilia. (Körmendi Füzetek 2.) Körmend 1942. 142-143.: Nr. 334. (1613. ápr. 11., Pozsony.) 96 Mágochy 1608. augusztus 23-ától volt tényleges kassai főkapitány, hiszen e napon iktatta be Illésházy Kassán (MOL, E 205, MKA Acta cameralia Tétel 133. fol. 36. és SNA Spolocny archív cseszneckej/cesneckej línie rodu Esterházy I. Listiny a akty podl'a elenchu J. Muraközyho z r. 1783 [a továbbiakban Esterházy cseszneki ág lt.], Kart. 44. Pallium IV fol. 6. p. 10.). Lemondását követően tisztét Forgách Zsigmond 1609. december l-jétől vette át. MOL, E 144, MKA Történelmi emlékek, Belügy (1. d.) fol. 667-668.
