Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
tukra utal az is, hogy Esterházynak külön lelkére kötötte, halála után Pálffy Katának „legyen minden dolgaiban mellette és ótalma".8 0 Végül a Pálffy Miklóstól zálogban bírt Stomfa várát és majorságát is felerészben húgára (Zsófiára) és Esterházyra hagyta, az utóbbira bízván annak igazgatását.8 1 Mindezek arról tanúskodnak, hogy az evangélikus pozsonyi alispán egyszerre volt bensőséges viszonyban mindkét mágnás rokonával: katolikus főispánjával éppúgy, mint az evangélikus királyi udvarmesterrel. Sőt ugyanúgy működtek együtt, mint egykoron az említett köznemesi csoportban édesapáik. Gyakran kereskedtek együtt gabonával és marhával vagy adtak egymásnak zálogba birtokokat (mint pl. az említett Stomfát). Ám mindezt már egész más volumenben folytatták, mint félévszázaddal korábbi elődeik. 1588-1589-ben pedig mindhárman részt vettek a dunáninneni országrész végváraiknak és jövedelmeinek vizsgálatában.8 2 Sőt 1588 februárjában, amikor a két dunántúli nagyúr, Batthyány Boldizsár és Nádasdy Ferenc az ország megmaradását illető kérdésekben Sopronba tervezett találkozót Pálffyval és Illésházyval, maguk kérték, hogy Esterházy Ferencet is hozzák magukkal, miközben ők Megyery Imrével, Sopron vármegye alispánjával (1581-1595) és Nádady szervitorával teszik ugyanezt.8 3 Emellett előfordult, hogy egyszerre jelölték hármójukat gyámnak, miként Czobor István 1593 legvégén Anna nevű leánya számára.8 4 De közös ügyeikben olykor még „rokoni találkozókat" is tartottak, még a szegényebb Esterházynál is. 1599-ben egy ilyen alkalommal azonban Illésházy udvariasan figyelmeztette gazdag sógorát, Pálffyt, hogy a találkozó alkalmával „őtet [azaz Esterházyt] meg köll kímélleni, sok népet ne vigyen kegyelmed reá, mert neki semmi egyéb bora nincs, hanem az mit pénzen veszen."8 5 Bizalmi kapcsolatuk dacára tetemes vagyoni és rangbéli különbségüket szemléletesen jelezte Czobor István idézett végrendelete, amely ennek megfelelően egyre kisebb értékű fegyvereket juttatott nekik: míg Pálffy egy aranyozott buzogányt, Illésházy egy ékkövekkel díszített aranyozott dárdát, Esterházy egy ezüsttel bevont fegyvert kapott.8 6 Illésházy nemcsak anyagilag óvta és támogatta öregedő sógorát. Pálffyhoz hasonlóan felkarolta gyermekeit is. Az 1570-ben született, majd Wittenbergben tanult Esterházy Tamás magyar nyelvű evangélikus vitairata 1602-ben Illésházy költségén jelent meg Sárvárott, így ajánlása érthetően szólt „szerelmes házastársának", Pálffy Katának az Esterházyak családi fészkéből, Galántáról.87 Sőt 1600 után a fiatalon elhunyt Pálffy szerepét is — úgy tűnik —jelentős részben Illésházy vette át; bár az özvegy Fugger Mária ez ideig alig ismert szerepét 80 Uo. 754. 81 Uo. 752. 82 Erről még Istvánffy Miklós krónikája is beszámol: Isthvanfi, N.: Historiarum de rebus Ungaricis i. m. 581. 83 „Ezterhas uramot vélek hozza..." MOL, P 1314, A herceg Batthyány család levéltára, Missiles Nr. 3141. (1588. febr. 7.) A levélre Dominkovits Péter hívta fel figyelmemet, amit ezúton is nagyon köszönök. 84 Jedlicska P: Adatok i. m. 492.: Nr. 848. (1593. dec. 24.) 85 SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fase. 10. Nr. 8/60. (1599, hónap és nap nélkül, Bazin) 86 Jedlicska P.: Adatok i. m. 492.: Nr. 848. (1593. dec. 24.) 87 Régi magyar nyomtatványok. II köt. 1601-1635. Szerk. Borsa Gedeon et alii. Bp. 1971. Nr. 888.
