Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Források hiányában sajnos nem ismert, vajon valóban elkészült-e a fenti javaslat vagy tervezet. Valószínűleg nem, mivel a Neoacquistica Commissio, hogy a birtokosok véget nem érő ellentmondásainak és tiltakozásainak elejét vegye, 1703 tavaszán megbízta a királyi jogügyigazgató-helyettest, dolgozzon ki javaslatot, illetve szempontokat arról, miképpen lehetne a nádori adományok hitelességét és érvényességét, illetve érvénytelenségét megállapítani, továbbá arról, milyen esetekben döntsön a birtokosok vagy éppen a fiskus javára. Meskó Ádám — feltehetően 1703. május első felében — a Bizottsághoz benyújtott előterjesztésében20 5 először körültekintően azt vizsgálta meg, milyen birtokokat adományozhat a nádor. Szerinte ugyanis félreértés van a birtokosok körében a tekintetben, vajon a birtokok a vérségi rokonok közül valamelyikük magvaszakadtéval valóban visszaszállnak-e a koronára, és e birtokokból tehet-e a nádor adományokat. Ezt a vélekedést azonban cáfolja Werbőczy Tripartituma. (I. rész 47. cím l.§.), amely kimondja, hogy a család egyik vagy másik férfitagjának magvaszakadtéval, birtoka az őt túlélő és örökösökkel megáldott vérségi atyafira száll, aki vérségi leszármazását, igaz mindössze hatvan évre visszamenőleg, tanúkkal akár okiratok hiányában is igazolhatja. Csupán ha az atyafi nem tudná a birtokjogot minden kétséget kizáróan bizonyítani, háramlik az illető birtok a Királyi Fiskusra. Amennyiben viszont a család tagjai a törvényben előírt száz, kétszáz vagy több éven át az illető birtokot folyamatosan használták, és igazolni tudják, hogy a jószágot egyenes ágon birtokolták, őket a fiskusnak javaikban meg kell tartania, ahogy arról a Tripartitum megfelelő helye is rendelkezik (I. rész 23. és 78. cím) Meskó ezt követően a nádori adományozás magyarországi gyakorlatával foglalkozott. Elismerte: a birtokosok joggal hivatkoztak a 16-17. századi királyi helytartók és nádorok azon privilégiumára, amely szerint immár több évszázada — egészen az 1681. évi országgyűléssel bezárólag — élhettek azzal az előjogukkal, hogy a koronára magvaszakadással vagy hűtlenség miatt visszaszáll birtokok közül 32 jobbágytelek nagyságig birtokadományokat tehettek.20 6 Azt is elismerte, hogy a nádornak ezt a privilégiumát számos törvényt alátámasztja, és így magát a helytartói vagy nádori adományozás tényét, az adománylevelek kibocsátását természetesen nem lehet megkérdőjelezni. Határozottan leszögezte ugyanakkor, hogy a donáció nem lehet több 32 jobbágyteleknél, és az adományozott jószág nem osztható fel kisebb részekre (pl. az adományozott családtagjai között.) Amennyiben ugyanis a nádor így jár el, az adományozás, illetve a kibocsátott adománylevél érvénytelen. A nádorok az adományozásokkor többször figyelmen kívül hagyták az 1609. évi 66. törvénycikket, amely kifejezetten korlátozza a birtokadományozásokat, illetve megszabja: milyen mértékben adományozhatnak jószágokat. Amikor tehát a fiskus megvizsgálja az egyes nádori adományokat, különösen a régieket, azaz az Esterházy Pál nádor-205 MOL, E 117 11. cs. ad No. 135. Neoaquist. L. 206 Vö. Rlugonfalui] Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp. 1908. 338.: No. VI. (1528. márc. 7.: Báthory István nádor és helytartó), 344.: No. X. (1532. okt. 4.: Thurzó Elek helytartó), 360.: No. XX. (1542. dec. 30.: Várday Pál helytartó), 395.: No. XXXVIII. (1550. ápr. 12.: Újlaky Ferenc helytartó) és 408.: No. XLIII. (1554. ápr. 15.: Nádasdy Tamás nádor és helytartó).
