Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
it, mert az uradalom jövedelméből adóként jelentős összegeket fizetett és fizet be a kincstárnak.180 Meskó kétkedve fogadta a nádor ellenérveit, különös tekintettel a hatvani uradalomhoz csatolt nyolc falu birtokjogát illetően, amelyekre a nádor szintén kiterjesztette az általa 210 éve tartó folyamatos birtoklás érvényét. A jogügyigazgató-helyettes, mielőtt a bujáki uradalom birtokjoga ügyében a Királyi Fiskus a végső döntést meghozná, négy kérdésre várt választ Esterházytól: 1) Vajon a férfiágon „utolsó" Rozgonyi sarj, István birtokolta-e Bujákot és a hozzá tartozó nyolc falut? 2) Miből tud következtetni arra, hogy az 1492. év és az 1553. évi összeírás között összefüggés áll fenn? Mivel tudja igazolni azt, hogy a nyolc falu megszakítás nélkül a Rozgonyiak örökös tulajdonában volt? 3) A nyolc falu közül, ahogy az 1553. évi conscriptióból kitűnik, kettő (Héhalom és Palotás) külön van feltüntetve. Ezeknek a tulajdonjogát ismételten bizonyítani szükséges. Emellett igazolni kell azt is, vajon a Báthory-család az említett falvakat a Rozgonyiak jogán bírta-e? Továbbá azt, milyen jogcímen birtokolta az összeírásban nem említett két falut? 4) A nádor milyen hiteles okiratokkal képes megerősíteni a nyolc falu birtoklását?181 A nádor néhány nap múlva a Commissióhoz benyújtott emlékeztetőjében Meskó mindegyik kérdésére kimerítő válaszokat adott. Lényegében korábbi argumentumait ismételte meg, illetve azokat a korábban beadottak mellett néhány újabb irattal erősítette meg. Elsőként (1) szerinte Rozgonyi István kétséget kizáróan birtokolta a nyolc falut, mivel azokat lánya és annak férje, Báthory András másként nem örökölhette volna meg. Rozgonyi Katalin ráadásul egyenlő jogon bírta férjével a szóban forgó jószágokat. Meskó 2. kérdésére a válasz az előbbiből következik: Rozgonyi Istvánról ugyanis Buják vára és tartozékai örökös jogon leányára szálltak, ami kétséget kizáróan bizonyítja Katalin birtokjogát ezekben a birtokokban. Az ő halála után pedig a jószágok szintén anyai ágon lányaira háramlottak. Esterházy ellenérvei sok helyen „sántítanak". A Rozgonyiak ugyanis sohasem voltak a bujáki uradalom és tartozékainak birtokosai, mivel azok 1439 óta folyamatosan a Báthyoryak kezén voltak. Nem felel meg a valóságnak a nádornak az az állítása sem, mely szerint Rozgonyi Katalin örökölte volna meg apja jószágait, hiszen magvaszakadtéval azoknak a hazai törvények értelmében a koronára kellett visszaháramlaniuk. Ami a 3. kérdést illeti, tudniillik miért különítették el a két települést az említett összeírásban, azt egyszerűen meg lehet válaszolni: az 1552. és 1553. évi conscriptio idején csak a lakott possessiókat és portiókat írták össze, az üreseket (pusztákat), így az akkor praediumként számon tartott Héhalmot és Palotást nem. Meskó utolsó, 4. kérdésére az 1626-ban Telegdy Anna és a Homonnaiak (mint a Rozgonyiak nőági leszármazottai) közötti osztálylevelet hozta fel Buják és tartozékainak birtoklásáról. Meskó figyelmébe ajánlotta továbbá az 1642-ben Homonnai Drugeth János és Esterházy Pál között létrejött egyezményt a birtokok zálogba vételéről. Esterházy Pál így minden apró rész-180 Uo. No. 19. (Viennae, 19. Maii 1702. Fogalmazvány.) és No. 29. (Viennnae, 29. Maii 1702. Tisztázat.) 181 Uo. No. 31. (Viennae, 11. Junii 1702.)
