Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
letre kiterjedő, bizonyító erejűnek vélt saját érvei alapján úgy ítélte meg: reméli, hogy megmaradhat bujáki jószágaiban.18 2 Az Albizottság 1702. június 21-i ülésén megtárgyalta a nádor válaszát, ám a bujáki uradalomra és tartozékaira vonatkozó birtokjogát nem látta kellően bizonyítottnak. Nehezményezte, hogy Esterházy elsősorban a volt Rozgonyi- és Báthory-birtokok, azaz a nyolc falu tulajdonjogát kívánta igazolni, és nem a bujáki uradalomét. A nádor továbbá nem bizonyította hitelt érdemlően, vajon a kérdéses két falu (Héhalom és Palotás) 1689-ig, azaz a Commissio működésének kezdetéig, illetve 1696-ig, amikor a neoacquistica vizsgálatok megindultak, valóban az Esterházyak tulajdonába került-e. Mindezek alapján felmerül a jelzett birtokok tekintetében a fiskus jogos keresete. Az Albizottság azonban még egyszer meg akarta vizsgáltatni a nádor bujáki birtokjogait, és csak azután kívánt végleges határozatot hozni.18 3 Erre azonban már nem került sor. Az Albizottság ugyanis néhány nap múlva befejezte működését. A nádor bujáki birtokjogának kérdésével ezt követően maga a Neoacquistica Commissio foglalkozott, mégpedig egyszer, 1702. augusztus 6-i ülésén. A tárgyalásról a Bizottsági ülések jegyzőkönyve röviden és lakonikusan tudósít: „tandem conclusum", azaz „véglegesen lezárva".18 4 Az Újszerzeményi Bizottság tehát befejezettnek nyilvánította az ügyet, és valószínűleg nem fogadta Esterházy bizonyítási érveit, így bujáki birtokait az összes, a hatvani és bujáki uradalom területére eső Heves, Nógrád és Pest-Pilis-Solt vármegyei más birtokkal még a Commissio, illetve az Udvari Kamara végső döntése előtt a töbi érintett birtokos jószágaival együtt elkobzásra javasolták.18 5 Ezt a szándékát a kamara már 1702. május 23-án kelt, az Albizottsághoz intézett leiratában megfogalmazta. Ezért sürgette az Albizottságot, hogy a birtokok birtokjogának vizsgálatát 1702. július elejéig feltétlenül fejezze be és küldjön arról jelentést.18 6 Az Udvari Kamara ennek ismeretében a birtokelkobzásokat terjedelmes feliratban megindokolva, határozatát — feltehetően 1702 augusztusában vagy szeptember elején — jóváhagyás végett megküldte az uralkodónak. Ebben részletesen ismertette azokat az indokokat, melyek alapján a szóban forgó birtokokat lefoglalásra, illetve a fiskus javára megítélendőnek tartotta. Ezt tette az elkobzásra javasolt Esterházy-birtokok esetében is. Először is a nádor által benyújtott genealógiát utasította el, mégpedig azzal az indoklással, hogy azt leányágon vezette le. A birtokok örökléséről mondottak szintén nem állják ki a bizonyítás próbáját, amennyiben ha a Rozgonyiak utolsó férfiivadéka 1492-ben valóban kihalt, birtokai nem leányára, hanem a törvények értelmében a koronára kellett, hogy szálljanak. Ennek értelmében az Esterházyak semmiképpen sem jogosultak a „Rozgonyi-jószágokra". Nem birtokolhatják a bujáki uradalom tartozékait (nyolc, illetve hat falut) sem, mivel azok 1553-ban 182 Uo. 32. (Viennae, 15. Junii 1702.) 183 MOL, E 117 11. cs. ad No. 135. B. 184 MOL, E 117 1. köt. No. 120. Neoaquist. 117. (In causa palatinali ratione Bujagg.) 185 L. erről: MOL, E 117 11. cs. No. 135. D. (Series bonorum ad oppidum Hatvan ante decisionem camerae realiter occupatorum. Specificatio dominorum terrestrium actualium iniuriatorum.) 186 MOL, E 117 9. es. Fasc. XXII. No. 10.
