Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
genealógiájával nem tudta birtokjogát igazolni. Különösen a genealógiával szemben élt kifogásokkal, nevezetesen: ahogy azt más Esterházy-jószágok birtokjogának vizsgálatakor is szóvá tette, nem találta meg abban a férfiági egyenesági vérségi leszármazást, amely így — ellentétes lévén a magyarországi törvényekkel és Werbőczy Tripartitumá.nak megfelelő címeivel — nem bizonyítja a bujáki jószágok jogos öröklését. Meskó elismerte ugyan, hogy az elveszett vagy megsemmisült iratok miatt a törvények értelmében a birtokokra új adományt lehet kérni. Ez viszont nem történt meg, tehát az Ungvár ostromakor elégett okmányokra hivatkozni felesleges. A nyolc falu birtoklásának jogossága szempontjából az 1553. évi összeírás is kétségbe vonható, az ugyanis nem igazolja a Rozgonyiak korábbi birtoklását. Sőt, nincsenek meg az említett jószágokra vonatkozó adománylevelek és birtokbaiktató levelek sem, ezek nélkül pedig a birtokjog érvénytelennek tekinthető. Ráadásul, mivel ezek a birtokok csak jóval később kerültek az Esterházyak tulajdonába, így nincs meg a törvényben előírt folyamatos száz esztendőnyi birtoklási idő sem. Problémaként merül fel továbbá, hogy Esterházy véleményével ellentétben, az összeírás nem található meg a Királyi Könyvekben. Mindezek alapján Meskó arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a nádor nem tud újabb — a birtoklást egyértelműen és hitelt érdemlően bizonyító erejű — jogbiztosító okmányokat bemutatni, a bujáki jószágokat a Szent Korona és a fiskus javára el kell idegeníteni.17 9 Esterházy hosszú ideig nem reagált Meskó véleményére. Csak 1702. május végén törte meg hallgatását, és a Commissióhoz intézett terjedelmes memóriáiéban védelmébe vette birtokjogait, kijelentve, hogy Meskó állításai nem felelnek meg a valóságnak. Már emlékeztetője elején leszögezte: semmiképpen sem hajlandó változtatni korábbi álláspontján, azonban nem kíván a Commissióval vagy a fiskussal perbe bonyolódni. Mindazonáltal vitatja a kamarának azt az eljárását, melynek eredményeként Buják tartozékait, azaz az említett nyolc falut, különösebb indoklás nélkül elkobozták tőle, melyekre továbbra is fenntartja tulajdonjogát. Újra hangoztatta azt az érvét, miszerint a kamarai birtokjogi vizsgálatok nem terjedhettek és terjedhetnek ki bujáki uradalomra, mivel az nem tartozott török uralom alá, következésképpen nem neoacquistica terület. Meskónak azt az állítását, miszerint az 1553. évi összeírás nincs meg a Királyi Könyvekben (mint tudjuk, összeírás lévén abban nem is lehetett), elismerte, de utalt arra, hogy az összeírás hiteles másolatban megtalálható az esztergomi érsek levéltárában, így tehát a conscriptio ténye könnyen igazolható. Ami pedig Meskónak azt az ellenérvét illeti, hogy tudniillik nincs meg az előírások szerinti száz éves birtoklás, nem felel meg a valóságnak, mivel az 1492-ben férfiágon magvaszakadt Rozgonyi István után birtokai leányágon öröklődtek, és így a birtokok tulajdonjoga immáron hét generáció, azaz 210 éve[!j megszakítás nélkül, éspedig örökös jusson fennáll. Esterházy úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi tény már önmagában is elegendő lenne arra, hogy Buják várának és uradalmának kétséget kizáró folyamatos birtoklását (leszámítva azt a rövid időt, midőn Bujákot az ellenség egy rövid időre elfoglalta) igazolni lehessen. Végül, ő és családja annál az oknál fogva is jogosan birtokolja domíniumát és tartozéka-179 Uo. No. 24. (Viennae, 3. Maii 1702.)
