Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Az Udvari Kamara azonban nem engedett. Folyamatosan sürgette az érintett birtokosokat jogbiztosító okmányaik benyújtására. Többségük április 25-re vagy az azt követő napokban be is mutatta, illetve elküldte iratait.17 0 Közöttük volt Esterházy István,17 1 valamint Ágnes és Katalin is,17 2 akik a zálogjogon birtokoltjószágaikra vonatkozó jogbiztosító okiratokat adták be. A királyi jogügyigazgató-helyettes, miután megvizsgálta a dokumentumokat, csupán egyetlen kifogással élt: Esterházyék nem mellékelték genealógiájukat, amellyel még hitelesebben meg tudnák erősíteni zálogjogon bírt jószágaik birtokjogát. Kérte tehát annak bemutatását.17 3 Meskó Ádám jogügyigazgató-helyettes alig készült el a fenti memoriale és a hozzá csatolt okmányok elbírálásával, máris a nádor emlékeztetőjével és irataival (összesen 12) kellett foglalkoznia, amelyeket Esterházy bécsi ágense adott be a Commissiónak. A nádor memorialéjának bevezetőjében határozottan elítélte az Udvari Kamara és a fiskus birtokjogi vizsgálati módszereit, melyek szerinte az ország törvényeivel és jogszokásával merőben ellenkeznek. Kijelentette továbbá: nem érzi önmagára és családjára nézve kötelező érvényűnek, hogy bujáki uradalma és a hozzá tartozó birtokok tulajdonjogát bizonyítsa. Erre már csak azért sincs szükség, mivel a szóban forgó domínium és jószágok nagyobbrészt olyan vármegye területén találhatók, amelyet sem az uralkodó, sem pedig a kamara nem nyilvánított neoacquisticának. Nincs szükség a birtokjog igazolására azért sem, mert a benyújtott okiratokból egyértelműen kitetszik, hogy uradalmát családjával együtt régóta, folyamatosan és megszakítás nélkül háborítatlanul birtokolja. Érthetetlen tehát számára a kamarának az az eljárása, melynek során családja birtokai közül többet összeíratott és lefoglaltatott, illetve azokat a hatvani uradalomhoz csatoltatta. S mindez azért is különösen sérelmes rá nézve, mivel az uralkodónak sohasem kellett csalatkoznia az ő rendíthetetlen hűségében, továbbá jelentős anyagi és erkölcsi áldozatokat hozott a Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság érdekében. Sajnálatos módon az Udvari Kamara és a Commissio áldatlan tevékenysége személyében nemcsak mint az ország egyik birtokosa, hanem mint az ország legfőbb méltósága ellen is irányul, akit arra rendelt a sors, hogy a király és a rendek között közvetítsen. Ami pedig a benyújtott jogbiztosító iratokat illeti, Esterházy szerint ezek összességükben és külön-külön is nem csupán uradalmának és jószágainak folyamatos és zavartalan birtoklását igazolják, hanem azok törvényes öröklését is. Sajnálatos módon a rokon Homonnai Drugeth család kezében lévő további jogbiztosító iratok Ungvár 1684. évi ostromakor elégtek, illetve megsemmisültek, így ezekkel nem tud szolgálni. Törvényes jussát jószágaira ugyanakkor egyértelműen bizonyítja az iratokhoz mellékelt családi genealógia is, amely a Rozgonyiakra és a Báthoryakra vezethető vissza. A nádor — ahogyan azt már Komárom, Veszprém, Tolna és Somogy vármegyei uradalmainak és birtokainak 170 L. ezeket Soós /.: Pest-Pilis-Solt vármegye i. m. 160-165.: No. 63-66.; 167-177: No. 69-74. és 179-182.: No.76-78. 171 MOL, E 117 3. es. Fase. V No. 11. (Demissum memoriale introscripti instantis comitis Stephani Esterházy pro bonis Bujakiensibus.) 172 Uo. 173 MOL, P 108 Repos. 25/A. Fasc. A. No. 23. (Viennae, 2. Maii 1702.)
