Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
„állandóan a legnagyobb haszonnal és eredménnyel" mind Ausztriában, mind pedig a Magyar Királyságban tevékenykedett indigenatának, 115 Styrum grófnak adományozta.11 6 A birtokokkal járó összes jogot azzal a feltétellel ruházták Styrumra, amennyiben Esterházy Pál nem fog tiltakozni a kamarai döntés ellen.11 7 A gróf a birtokok ellenértékeként 40.000 forintot fizetett be a kincstárnak.11 8 A birtokbaiktatást I. Lipót utasítására a pécsi káptalan végezte el 1700. július 15-én.11 9 A többi érintett birtokossal együtt Esterházy természetesen nem fogadta el a birtokbaiktatást, és ellentmondást jelentett be.12 0 Ez azonban semmin nem változtatott. A nádor lassan-lassan kénytelen volt belenyugodni a történtekbe. Valószínűleg 1702 kora tavaszán még tett ugyan egy bátortalan kísérletet arra, hogy a Styrum gróf által kifizetett összeget letéve visszavásárolja birtokait, az Udvari Kamara azonban ez irányú szándékát mereven elutasította.121 Ezt követően 1702. április 24-én hiteles nyilatkozatot tett. Ebben kijelentette, hogy továbbra is „fenntartja ugyan a törököktől visszafoglalt összes birtokaira, úgymint Simontornya, Ozora, Tamási, Dombóvár stb. vonatkozó jogait, amelyeket a felmutatott iratok alapján a Neoacquistica Commissio is elismert [!], mégis tekintetbe véve azon körülményt, hogy a 40.000 forintot már lefizették, ő a királyi kamara intézkedését tiszteletben tartja, és ennélfogva Simontornyára való összes jogairól úgy a maga, mint utódai nevében örökre lemond".12 2 Miután a Lymburg-Styrum család Karl Styrum gróf halálával férfiágon 1798-ban kihalt, Esterházy Károly gróf, Styrum II. Károly nővérének, Amáliának a fia a koronára visszaszállt simontornyai birtokokért cserében felajánlotta a zólyom-dobravinai uradalmat. így 1805-ben ismét az Esterházy család tulajdonába került az egykor „ősi jusson" bírt, ám 1702-ben elvesztett vár és mezőváros.123 Végül kiemelten hangsúlyozni szükséges, hogy Esterházy Pál nádornak azt viszont sikerült elérnie, hogy Tolna és Somogy vármegyei többi várát, uradalmát és birtokát saját tulajdonában megőrizze. Az uralkodó ugyanis 1702. március 14-én kiadott rendeletében a nádort összes újszerzeményi területen 115 MOL, A 57 25. köt. 290-291. (Collatio indigenatus Hungarici pro comité Maximiliano Wilhelmo a Styrumb.) 116 MOL, A 57 25. köt. 280-281. (Ad intimatum Camerae Aulicae donatio super arce Simontornya pro parte Maximiliani Wilhelmi comitis Styrumb. Viennae, 13. Mártii 1700.) és MOL, E 227 16. köt. 8. - Az adományozásról 1. még Kiss /.: Simontornya i. m. 102. 117 Uo. 118 MOL, A 57 25. köt. (1700. No. 75.) 310. 119 Kiss /.: Simontornya i. m. 102. 120 MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. 1700. No. 104. (Contradictio et protestatio principis palatini contra dominum Stirhaimf!] ratione statutionis arcis et oppidi Simontornya. Viennae, 13. Maii 1700.) L. erről még Kiss I.: Simontornya i. m. 102. 121 Az erre utaló információt 1. a nádor számára 1702. július 20-án Fejér, Vas, Zala, Tolna, Somogy és Baranya vármegyei birtokairól Bécsben kiállított adománylevélben. - MOL, A 57 26. köt. 179-182. és MOL, E 227 16. köt. 371. Vö. erről még: MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. 1702. No. 107. és 108, valamint a váci káptalan beiktatólevelét, illetve annak másolatát: uo. No. 112. és 113. 122 Idézi Kiss /.: Simontornya i. m. 102-103. - A birtokjog átruházásáról 1. - MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. 1702. No. 109. (Translatio iuris in comitem a Styrumb !] per principem Paulum Esterházy ratione totius arcis et oppidi Simontornya sine pertinentiis eiusdem facta.) 123 L. erről bővebben Kiss I.: Simontornya i. m. 104.
