Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
hoz intézett levele szolgáltatta. Esterházy, annak ellenére, hogy a Bizottság kimondta, határozatával szemben újabb keresettel élni nem lehet, azt nem hagyhatta szó nélkül. A nádor levelében lényegében részint újra összefoglalta birtokjogainak védelmében felhozott korábbi érveit, részint pedig hivatkozott az Udvari Kamarának arra a határozatára, miszerint a Commissio elnökének, Aichpichl bárónak és Krapff udvari tanácsosnak a közös javaslatára megerősítették őt neoacquistica birtokoknak minősített jószágaiban. Esterházy I. Lipótra bízta a végső döntés kimondását, és egyúttal arra kérte őt, hogy utasítsa mind kormányát, mind pedig az Udvari Kamarát: tartsák meg őt uradalmaiban és birtokaiban.110 A Bizottság a nádor levelének kézhezvétele után, mielőtt azt még az uralkodóhoz továbbküldte volna, 1698. november 20-i és 26-i ülésein — feltehetően az Udvari Kamara nyomására — mégis arra az egyhangú álláspontra helyezkedtek, hogy Simontornya várát, mezővárosát és tartozékait el kell venni a Esterházytól, és az Udvari Kamara korábbi terve értelmében azokat az indigenatus mágnásnak, Maximilian Wilhelm Lymburg-Styrum grófnak kell adományozni, kötelezve az új birtokost a fegyverjog-megváltás összegének megfizetésére.111 Esterházy Pál mit sem sejtett az immáron visszavonhatatlannak tűnő és számára oly kedvezőtlen kimenetelű döntésről. A Commissio ugyanis arról nem értesítette őt. A Bizottság 1699. február 17-i ülésén még egyszer visszatért az ügyre, időközben ismételten kikérve Laczkó véleményét,11 2 és úgy határozott: most már közlik a nádorral a birtokjogi vizsgálat végeredményét.11 3 Ezt azonban valamilyen okból kifolyólag mégis elhalasztották. Csak a következő hónap közepén informálták Esterházyt, de nem a döntésről, hanem azt megkerülve arról, hogy Simontornya birtokjogának ügyében nehézségek merültek fel, különös tekintettel a birtoklás éveinek számára. Egyúttal kérdésesnek találták a nádor által benyújtott okiratok alapján Ozora és Tamási birtoklását.11 4 Források hiányában a további fejleményekről, így a nádor reagálásáról jelenleg nincsenek információink. A Commissio — legalábbis üléseinek jegyzőkönyvei szerint — nem foglalkozott többé az üggyel. Az viszont kétségtelen tény, hogy Esterházy Pál a küzdelmet simontornyai birtokaiért elveszítette. Simontornya várat és mezővárost a hozzájuk tartozó négy kisebb Tolna vármegyei birtokkal (Nagyszékely, Kisszékely, Bán és Udvar) együtt adománybirtokokként az Udvari Kamara királyi jóváhagyással — a Commissio 1698. november 20-án és 26-án hozott döntései értelmében — 1700. március 13-án a magyarországi mágnások közé emelt, a politikai és katonai téren 28 esztendőn át 110 MOL, N 8 Ladula 47. No. 3. 452. (Litterae palatini ad Suam Maiestatem Sacratissimam occasione bonorum neo-acquisticorum infra consignatorum. Viennae, 19. mensis Novembris anno 1698.) 111 MOL, E 117 1. köt. No. 71. és No. 71. B. 65. 112 Erre utal a Bizottság üléséről készített jegyzőkönyvben tett következő megjegyzés: „Domini Laczkó opinio in negotio Simontornensi communicatur cum principe palatino." - MOL, E 117 I. No. 72. C. 69. 113 Uo. 114 Uo. 72. D. (Die 16a Martii 1699.) 69.
