Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
nius első felében memóriáiét küldött a Bizottságnak, amelyhez csatolta a Simontornya jogos birtoklását igazoló okiratok másolatait, közöttük részben a már korábban bemutatottakat, részben a családi genealógiát, részben pedig birtokbaiktató oklevelet. A Commissio ezeket újabb vizsgálat végett megküldte a jogügyigazgató-helyettesnek." Laczkó rövid idő alatt áttanulmányozta a benyújtott dokumentumokat és terjedelmes véleményt terjesztett be azokról a Commissiónak. Korábbi álláspontjához hasonlóan ismételten megerősítette, hogy az 1421. évi adománylevélhez nincs csatolva a birtokbaiktatás, illetve az annak végrehajtását tanúsító okirat, márpedig az ország törvényei és szokásai a korábbi évszázadokban is szigorúan előírták az adománybirtokok kötelező beiktatását. Mivel tehát a birtokbaiktatás nem történt meg, az adományozás semmisnek tekintendő. Következésképpen az enyingi Török családtól az Esterházyakra háramlott birtokok nem örökölhetők és a birtokjog érvénytelen. Zsigmond király adománylevele ráadásul kizárólag a benne szereplő két adományozott személyre, tehát Török Imrére és feleségére vonatkozik, és nem terjed ki örököseikre, mindkét nembeli utódaikra. Laczkó megkérdőjelezte a nádor által benyújtott, 1421. március 4-én kelt birtokbaiktató levelet is, miszerint Rozgonyi Máté Fejér vármegyei ispán Zsigmond király utasítására beiktatta Török Imrét és feleségét Tolna és Somogy vármegyei birtokaiba. A hamis beiktatólevéllel Esterházy egyrészt az adománylevélben foglaltak megerősítését kívánta igazolni, másrészt pedig azt, hogy a birtokbaiktatás valóban megtörtént. Laczkó ebben az esetben sem az oklevél hiteleségét vagy eredetiségét vonta kétségbe, hanem azt, hogy vizsgálatai során a bemutatott iratok között nem bukkant olyan dokumentumra, mely kétséget kizáróan bizonyítaná: Zsigmond király valóban utasítást adott a Fejér vármegyei ispánnak, Rozgonyi Máténak az adományozottak birtokaikba iktatására. Amennyiben Laczkó a beiktató ispán személyét is ellenőrizte volna, kideríthette volna, hogy a Rozgonyiak felmenői között nem található Máté, következésképpen ilyen nevű Fejér vármegyei ispán sem létezhetett.10 0 Laczkó további problémaként vetette fel, hogy Zsigmond király az adománylevélben a birtokkal együtt két várat is adományozott, jóllehet a szabad adomány csak egy várra terjed ki. Nem ismerte el Esterházy-örökségnek I. János király 1536. évi, Török Bálint számára tett adományát sem, mivel azt az adománybirtokot Török Margit, Nyáry Lőrinc felesége — amint az a Török család genealógiájából egyértelműen kitetszik — nem örökölhette meg Török Bálint fiaitól, Imrétől és Bálinttól. Laczkónak kétségei merültek fel az 1628. évi Esterházy Miklós és felesége, valamint Nyáry Miklós között kötött birtokcsere-szerződés kapcsán is. Részint azért, mert szerinte ebből kitűnik, hogy Esterházy Miklós a Nyáryak dunántúli birtokaihoz anyai ágon jutott hozzá; részint pedig azért, mivel a csere útján szerzett birtokok birtokbaiktatása a hagyományos módon, azaz a király által kiküldött királyi emberek jelenlétében, egy megelőző határbejárást követően nem történt meg. Ráadásul a birtokcserét egyetlen káptalan vagy konvent sem hitelesítette. Az elvégzett vizsgálat alap-99 MOL, E 117 1. köt. No. 68. Neoacquist. A. (Die 19. Junii 1698.) 55. 100 Vö. Zsigmondkori oklevéltár i. m. 100.; C. Tóth N.\ Simontornya i. m. 105.: No. 56.
