Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
ján Laczkó úgy ítélte meg, hogy a Török és a Nyáry családoktól „örökös jusson" szerzett birtokok nem lehetnek az Esterházy család jószágai, birtokjoguk tehát érvénytelen. Laczkó véleményéhez azonban hozzáfűzte: bár a nádort, még ha nem is jogosan szerezte meg a szóban forgó birtokokat, azokból őt a hatályban lévő törvények (pl. 1545. évi 4. tc.) értelmében kiűzni nem lehet. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a birtokokat illetően fennáll az 1681. évi 10. törvénycikk és más törvények szerint a litispendentia, azaz a perfüggés ténye, és ezt a nádor köteles tudomásul venni.10 1 Laczkó jelentéséről a Commissio tájékoztatta a nádort.10 2 Esterházy jó két héttel később adott választ Laczkónak. A jogügyigazgató-helyettes véleményében különösen az 1421. évi adománylevélről és a birtokbaiktatásról mondottakat sérelmezte. Laczkóval ellentétben úgy vélte, hogy a birtokbaiktatást a Fejér vármegyei ispán igenis elvégezte, és ezt nemcsak az adományozott házastársra, hanem, jóllehet ki nem mondottan, akkor még nem lévő gyermekeire és utódaikra is kiterjesztette. Esterházy szerint az adománylevélből az is egyértelmű, hogy az adományozottak örökösei az illető birtokokat a leszármazottak címén jogosan bírják. Következésképpen, ő maga is, mint egyik kései utód, jogszerűen birtokolja jószágait. Esterházy a Viczay-birtokok jogállására is kitért. Megemlítette, hogy a Viczayaknak csak kisebb portiói vannak az adott térségben, melyek tulajdonosi jogairól már be is nyújtotta a Commissiónak a megfelelő dokumentumokat.10 3 A Viczayak birtokaikat I. Ulászló király adományaiként szerezték, akit ő, a nádor — nem tévedés — nem tart törvényes magyar uralkodónak, ennélfogva a Viczay-féle jószágadományok semmisnek tekintendők. Esterházy emlékeztette a Commissiót egyúttal arra is, hogy időközben a Viczay-birtokokra első jogon már vételi ajánlatot tett Viczay Ádámnak. Végül mivel a Bizottság különösen Simontornya vár és mezőváros, illetve tartozékaik birtokjogát illetően emelt kifogásokat, a nádor ezek védelmében emelt szót. Tekintettel arra, hogy már korábban tudomására jutott, hogy az Udvari Kamara el akarja venni tőle a szóban forgó birtokokat és bizonyos pénzösszeg lefizetése ellenében a Styrum családnak azokat el akarja adományozni, ezt — mint a jószágok jogos és egyedüli örököse és birtokosa — nem engedheti meg.104 Esterházy, aki ugyan érvénytelennek tartotta a Viczayak birtokjogát, időközben mégis meggondolta magát, és a hosszú pereskedés helyett inkább a megegyezést választotta. Sikerült Ozora és Tamási várai és a hozzájuk tartozó területek zavartalan birtoklása érdekében báró Viczay Ádámot rábírnia arra, hogy ő és gyermekei örökjogon ráruházzák birtokaikat, aminek fejében 3500 rajnai forintot fizetett ki.10 5 101 MOL, E 117 2. köt. 417-422. 102 MOL, E 117 1. köt. No. 68. C. (Die 30a Junii 1698.) 57.; MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. 1698. No. 97. 103 MOL, P 108. Repos. 35. Fase. D. 1698. No. 100., 101. (Replica ad spectabilem dominum Adamum Viczay ratione Ozora et Tamasi.; Replica ad porrecta domini baronis Adami Viczay ratione arcium et bonorum Ozora, Tamasi et aliorum.) 104 MOL, E 117 2. köt. 422-424. p. (Viennae, 11. Julii 1698.) 105 MOL, A 57 24. köt. 417-418.; MOL, E 227 15. köt. 289. (Fassio perennalis pro principe Palatino per baronem Adamum Viczay super castris Ozora et Tamasi facta. (Viennae, 13. Junii
