Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
nyítsa be, vajon a birtokba beiktatás a bizonyító erejű záradékkal a szokásos módon valóban megtörtént-e. Ezenkívül a nádor köteles volt még újabb okiratokat benyújtani, amelyekkel a Viczayak jogkövetelését ozorai és tamási birtokaikra cáfolni tudja. Ezeknek a dokumentumoknak a beszolgáltatására az uralkodó módosította a határidőt, és március 14. helyett 17-ét jelölte meg új terminusként.9 3 A nádor viszont a kitűzött napra nem tudta teljesíteni a rendeletben előírtakat. Ezért a magyar kancellár elnökletével 1698. március 20-án ülésező Commissio újabb három hét haladékot adott Esterházynak a dokumentumok benyújtására.9 4 Esterházy csak 1698. május l-jén válaszolt Lipót királynak. Levelében kifejtette, hogy a neoacquistica birtokokkal kapcsolatos uralkodói rendeleteknek mindig maradéktalanul eleget tett, és hiánytalanul bemutatta a Commissiónak az ozorai, tamási és simontornyai birtokokra vonatkozó jogbiztosító iratokat. Ezekből szerinte minden kétséget kizáróan kiderül, hogy jószágait — amelyek rá elődeitől örökös jusson háramlottak —jogosan birtokolja, s melyeket a Budai Kamarai Adminisztráció össze is írt és fel is becsült, és javaiban őt meg is hagyta. Ezért módfelett érthetetlen számára, hogy az Udvari Kamara, miként erről időközben értesült, azok közül simontornyai birtokait Styrum grófnak kívánja adományozni. Teszi ezt pedig a kamara úgy, hogy őt erről a szándékáról előzetesen informálta, illetve vele arról tárgyalt volna. Esterházy — hivatkozva az uralkodónak és udvarának tett hű szolgálataira — arra kérte tehát I. Lipótot: hagyja meg őt és családját simontornyai jogos birtokaiban. Ennek fejében kész az Udvari Kamarával a birtokaira kivetendő ius armorum megfizetése ügyében is egyezkedni.95 A nádor beadványa és a Commissio 1698. március 20-i levele arról tanúskodik: I. Lipóttal egyetértve az Udvari Kamara már 1697 végén vagy 1698 elején döntést hozott arról, hogy a nádor simontornyai birtokait kiemeli a Tolna vármegyei birtoktestből, és függetlenül e jószágok birtokjogának igazolásától, azokat jó pénzért másnak juttatja. Mindazonáltal ügyelt arra, hogy az igazolási eljárást annak rendje és módja szerint a hivatalos előírások szerint folytattassa le. A Commissio, mivel a nádortól sem 1698. februári, sem márciusi határozatára nem kapott választ, 1698. május 2-án újabb leiratban kereste meg Esterházyt, és ismételten arra utasította, adja be a kért dokumentumokat és fejtse ki álláspontját a Viczay-féle birtokok ügyében.9 6 Esterházy felelet helyett május 12-én panaszt nyújtott be a Magyar Királyi Udvari Kancelláriának és a Magyar Kamarának, amelyben ellentmondást jelentett be a simontornyai és ozorai[!l-birtokok tervezett elvétele miatt.9 7 A következő napon a nádor megbízásából Pest-Pilis-Solt vármegye első alispánja, Sőtér Ferenc tiltakozott a Budai Kamarai Adminisztrációnál az ellen, hogy az Udvari Kamarának szándékában áll Simontornya várát és mezővárosát elidegeníteni.9 8 Végül a nádor 1698. jú-93 MOL, E 117 2. köt. 415. (Decretum regium principi palatino transmissum in negotio castrorum Ozora, Tamasi et Simontornya.) 94 MOL, E 117 1. köt. No. 66. B. 53. 95 MOL, N 8 Ladula 47. 1698. Fasc. 9. No. 3. 96 MOL, P 108 Repos. 35. Fasc. D. No. 98. 97 MOL, A 57 24. köt. 507.; MOL, E 227 15. köt. 624.; MOL, P 108 Repos. 35. Fasc. D. No. 99. 98 MOL, P 108 Fasc. D. No. 99. (Budae, 13. Maii 1698.)
