Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
it. Mindebből egyértelmű, hogy nincs szükség külön családi genealógia beszolgáltatására. Már csak azért sem, mert a Gesztesről szóló birtokadomány érvénye mindkét nemre kiterjedt, tehát a birtokjog a nőági örökösödésre is fennállt. Esterházy és unokatestvérei szintén a Tripartitum megfelelő címeire utalva állították, hogy a birtokadomány Meskó érveivel szemben akkor is érvényes, ha a donatiós levélben nincs feltüntetve a salvo iure alieno kitétel. Meskónak arra felvetésére pedig, miszerint a benyújtott dokumentumok között nem szerepel a birtokbaiktatási okirat, amely kétséget kizáróan igazolná azt, hogy Gesztest, mint királyi birtokadományt és tartozékait, közöttük Csákvárt is, az Esterházyak jogosan birtokolják, az alábbi ellenérvet hozták fel: a birtokbaiktatáshoz elegendő volt pusztán annak a vármegyének az évszázados szokása (esetünkben Fejér, ahová Gesztest korábban sorolták), ahol a birtok található volt. A fïskusnak tehát a fenti ellenérvek alapján nincs joga a szóban forgó birtokra. A nádor, testvére és unokatestvérei, hogy birtokjogukat Gesztesre és tartozékaira szilárdabban megalapozzák, válaszuk végén mégis mellékelték az Esterházyak leszármazási tábláját, amelyet Török Imréig vezettek vissza. Hangoztatták egyúttal: a családi genealógia ismeretében senki, még az Udvari Kamara vagy a jogügyigazgató-helyettes sem kételkedhet abban, hogy egyik nőági felmenőjük Török Zsuzsanna, Nyáry Pál első felesége volt, s ez hitelt érdemlően bizonyítja kapcsolódásukat a Török családhoz. A Commissio az Esterházyak válaszait ellenőrzésre megküldte Meskónak, aki 1703. június 26-i levelében elutasította birtokjogi érveiket.6 9 Először is nem fogadta el a családi genealógiát, mivel úgy vélte, abból nem olvasható ki a család egyenesági vérségi leszármazása. Sőt, szerinte abban több a feltételezés, mint a valóságos bizonyíték, különösen ott, ahol az Esterházyaknak a Török famíliától való levezetéséről esik szó. Az sem világos továbbá számára, vajon Török Bálint Imre fia, Ferenc pedig Bálinté volt-e. (Meskó viszont érdekes módon elfogadta azt a genealógiában elkövetett hibát, hogy Török Margit Bálint leánya volt.) Meskónak kételyei voltak abban a tekintetben is, hogy Török Margitnak és férjének, Nyáry Lőrincnek valóban tulajdonában volt Gesztes vára és uradalma, mivel azt haláláig, 1618-ig Török István birtokolta. Következésképpen az Esterházyak a magtalanul elhalt Török István egyetlen birtokára sem tarthattak igényt, mivel azok a Szent Koronára szálltak vissza. Meskó így továbbra is fenntartotta azt a fískus által is képviselt álláspontot, hogy tudniillik Gesztes várának és uradalmának birtokbaiktatása az Esterházyak számára a törvényben előírt egy éven belül nem történt meg. Ebből pedig kétséget kizáróan következik, hogy a Török családtól „állítólagosán" megörökölt birtokok tulajdonjoga érvénytelen, és semmiképpen sem illeti meg az Esterházy famíliát. A családdal szemben tehát a Királyi Fiskust tartotta a vár és az uradalom, különösen Csákvár jogos tulajdonosának. Ez utóbbit mindenekelőtt azért, mivel szerinte annak birtoklásáról az Esterházyak egyetlen iratot sem nyújtottak be a Commissiónak. Meskó nem fogadta el az 1513-ban és az 69 MOL, E 117 3. es. Fase. II. No. 13. (Replica inclytae familiae Esterházy in processu occasione boni Csákvár humillime facta introscripti vicedirectoris Causarum Regalium.)
