Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
1519-ben kibocsátott okleveleket sem, mivel szerinte ezek egyike sem tekinthető a szóban forgó birtokok birtoklása kezdetének. Ezek a dokumentumok csupán az adományozás tényét bizonyítják, a birtokjogot nem. Ráadásul nem egyértelmű az okiratokból, vajon a Török család saját korábbi birtokát örökölte-e meg, vagy arra csak királyi megerősítést kapott. Ezek az adománylevelek tehát a fiskussal szemben a birtokjog kérdésében nem tekinthetők bizonyító erejűeknek. Végül Meskó szintén nem tartotta hiteles jogbiztosító iratnak az 1526. évi oklevelet sem, mert abból nem derül ki, vajon Gesztes és tartozékai a jelzett esztendőben valóban Török Bálint kezén lettek volna.7 0 Mindezek alapján a jogügyigazgató-helyettes arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott iratok nem igazolják az Esterházyak birtokjogát Gesztesre és Csákvárra, valamint tartozékaikra. A végső döntést az ügyben a Commissióra bízta. A Neoacquistica Commissiónak valószínűleg nem maradt ideje az Esterházyak gesztesi birtokjogának kérdésével foglalkozni, és így a további vizsgálat függőben maradt. A családnak, legalábbis irathagyatékának tanúsága szerint, a nádor hathatós közbenjárásának köszönhetően, így sikerült megőriznie a birtokokat.7 1 A Commissio a Pápa-Ugod-Devecser-uradalom, valamint Gesztes és Csákvár birtokjogának ellenőrzésével egyidejűleg kezdte meg, illetve folytatta le a nádor Tolna és Somogy vármegyei domíniumainak és jószágainak birtokjogi vizsgálatát. Az eljárás Tolnában az ozorai, tamási várra és domíniumra és a hozzájuk tartozó portiókra, valamint Simontornya várára és mezővárosára, illetve tartozékaikra, Somogyban pedig az egész kaposvári uradalomra és a koppányi felére terjedt ki. Ezek — miként arra már fentebb utaltunk — 1626-ban kerültek az Esterházy család tulajdonába.7 2 A birtokokat később a közös családi vagyon felosztása után Esterházy Pál nádor megtartotta magának.7 3 Az Udvari Kamara már 1690-ben felszólította a nádort e birtokai tulajdonjogának igazolására. Esterházy tiltakozott a kamara eljárása ellen, hangsúlyozva, hogy szóban forgó domíniumait, jószágait és várait az összes hozzájuk tartozó területtel együtt elődeitől örökjogon szerezte meg és bírta, így ő azoknak egyedüli és jogos tulajdonosa. Egyúttal arra kérte a kamarát, hogy birtokait egy méltányos összeg lefizetése ellenében tovább is háborítatlanul birtokolhassa. Az Udvari Kamara válaszában ugyan nem vonta kétségbe a nádor birtokjogát, de a jövőre nézve vindikálta magának a jogot arra, hogy a nemrég vagy újabban a törököktől visszaszerzett területeket (territoria nouiter acquisita), illetve az ezeken található világi és egyházi birtokok tulajdonjogát a maga számára elsődlegesen fenntartsa. Az említett jószágokat azonban szabadon és díjtalanul, azaz méltányosságból „átengedte" a nádornak, de elrendelte, hogy a 70 Meskó kételkedését a legújabb tudományos kutatások is megerősítették. Vö. erről: Enyingi Török Bálint i. m. XXXIII. 71 L. erre: MOL, P 108 Repos. 59. Fase. A. és Fülöp É.: Besitzungsangaben i. m. 92. 72 L. erről még Kiss István: Simontornya története. Simontornya 1932. 98. - Kiss szerint Esterházy Miklós 1620-ban szerezte meg Simontornyát, erről azonban nincsenek adatok. 73 L. erre: MOL, P 108 Repos. 59. Fase. A. (Arcium, castellorum ac castrorum numerus, quae vei in toto, vei in parte prae manibus domini comitis Pauli Esterházy sunt, aut titulo pignoris alii possident, et in quibus successionem habet. 1680.)
