Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
acquistica Commissióhoz történő benyújtására. Időre volt szükség a vételi igények beérkezéséhez is. Hamar bebizonyosodott, hogy a hatóságok a birtokjogigazolásokat a kitűzött határidőre gyakorlatilag nem tudják teljesíteni. így a Neoacquistica Commissio sem tudott gyors érdemi eredményeket felmutatni. Az udvar és az Udvari Kamara újabb lépését már az 1690-1691. évi negatív tapasztalatok birtokában tette meg. Az 1693. július 6-án Bécsben kibocsátott uralkodói mandátumában ezért arra utasította a budai kamarai inspektort és adminisztrátort, Stephan von Werleint, hogy Budai Kamarai Adminisztráció kerületében élő földesurakról szerezzen be névjegyzéket, továbbá informálódjon birtokaik és jövedelmeik nagyságáról, és mindezeket terjessze fel az udvarhoz.13 Az udvar 1693. július 6-án kiadott pátensével, valamint két évvel később, Bécsújhelyen 1695. augusztus 30-án és Bécsben 1695. december 9-én kibocsátott rendeleteivel1 4 ismételten körülbástyázta az újszerzeményi területek feletti jogait és érdekeltségeit. Ezekben ismételten hangoztatta korábban is egyértelművé tett álláspontját: a vérrel és fegyverrel visszaszerzett uradalmak és birtokok, birtokrészek hadi- vagy fegyverjog címén egyértelműen a Szent Koronát, illetve a Királyi Fiskust illetik meg. Azok a világi és egyházi birtokosok pedig, lett légyenek azok magyarországiak vagy indigenák, akik birtokaikra vagy uradalmaikra nézve megfogalmaznák vélt vagy valós jogköveteléseiket, kötelesek a legrövidebb időn belül az Udvari Kamara kebelében kiküldött császári és királyi Neoacquistica Commissiónál jelentkezni, és ügyeiket számára előterjeszteni. Az Udvari Kamara egyidejűleg értesítette a Magyar Királyi Udvari Kancelláriát arról, hogy a rendeletet vegye tudomásul, és az újszerzeményi kérdésekben a kamara előzetes értesítése nélkül ne intézkedjen. Az újabb pátensek kiadására az Udvari Kamarát elsősorban az késztette, hogy korábbi, hasonló tárgyú és tartalmú rendeleteinek nem volt kellő foganatja a neoacquistica területek birtokos társadalma körében. Miután az 1695. évi uralkodói rendeletek sem találtak „kedvező" fogadtatásra a birtokos nemesség körében, I. Lipót Bécsben, 1696. augusztus 30-án, immáron keményebb hangvételű pátenst bocsátott ki. Ebben arra utasította a Királyi Fiskust, hogy a visszafoglalt területeken minden birtokot foglaljon le, és birtokosaikat szólítsa fel: birtokjogaik igazolása végett jelentkezzenek Bécsben a Neoacquistica Commissiónál. Mintegy részben megerősítve az Einrichtungswerk ben és korábbi rendeleteiben megfogalmazott alapelveket, részben pedig újabbakkal egészítve ki 13 MOL, E 117 11. cs. No. 31. és MOL, E 21 Fol. 16. (1693. augusztus 1.). L. ezt még: Hornyik J.: Kecskemét i. m. III. köt. 235. - Ugyanebben az évben, 1693. augusztus 10-én I. Lipót Pest-Pilis-Solt vármegyéhez küldött leiratában — lényegében az 1690-ben kiadott mandátumát mintegy konkretizálva — utasította a vármegyei magisztrátust: tegye közzé, hogy amennyiben valamely főúr vagy köznemes újonnan (azaz 1683 után) szerzett birtokát/birtokait biztonságosan kívánja birtokolni, nyújtson be keresetet a Neoacquistica Commissióhoz és igazolja: a szóban forgó birtok/birtokok jogos tulajdonosa. Egyúttal megnevezte azokat a Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokokat, amelyeknek új birtoklásáról mindenképpen elvárta az okmányok bemutatását. Ezek a következők voltak: Buda, Pest, Vác, Visegrád, Vörösvár (Veresvár), Zsámbék, Kalocsa, Baja és Jankó. 14 „Camera Aulica Cancellariae Hungaricae insinuât, in fine praescitu eiusdem de bonis neoacquisitis quidpiam disponet. In negotio bonorum in partibus ex dominatu Turcico bellorum sumptibus neoacquisitis existentibus Commissio per Cameram Aulicam, et hunc cancellariae instituenda insinuât." - MOL, E 117 11. cs. No. 6. és No. 7.
