Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
tünk116 [fölesküdvén] ama oklevelekre, mely okleveleket egymás között megírtunk, és a gyermekekre [nézve] is megerősítettünk".11 7 Úgy tűnik, mintha a magyar és az orosz udvar „stratégiainak" szánta volna a Kázmér elleni szövetséget. Mivel törvényes házasságból Hunyadi Mátyásnak nem született gyermeke, 1482 körül úgy határozott, előkészíti törvénytelen fia, Corvin János utódlását. Egyre nagyobb birtokadományokhoz juttatta,11 8 de a trónörökléséről hivatalosan csak 1485 tavaszán nyilatkozott először egy Milánóba küldött diplomatáján keresztül.11 9 A nyilvánosság előtt ez év júniusában tárta fel szándékát, amikor Bécs polgárságát arra ösztönözte, hogy a fiára is felesküdjön.12 0 Antonio Bonfmi szintén a Habsburg-székváros elfoglalása utáni időszakhoz kapcsolva említi, hogy a követek számára rendezett audienciákon, igazságszolgáltatás alkalmával, miséken és ünnepeken Corvin János atyja jobbján kapott helyet.121 Iván „Molodoj' (III. Iván első feleségétől származó gyermeke) 1471-től atyja társuralkodója lett. A magyar-orosz szövetségi szerződést 1482/83-ban dolgozták ki. Mátyás 1488. december 16-án a moszkvai nagyfejedelemhez írt levelének másolata nem említette Corvin Jánost vagy Iván „Molodojt". A trónusok kijelölt várományosai nem szerepelnek a nagyfejedelem szavait megörökítő dokumentumokban sem. Ellenben a magyar követ, Iván „gyjak" fogadásakor Fjodor Kuricin főtárgyaló, majd a búcsúztatásakor III. Iván szájából egyaránt elhangzott „a gyermekekre [nézve] is megerősítettünk" formula, sőt bekerült III. Iván Mátyásnak küldött levelébe is.122 E kifejezés használata a Mátyás és III. Iván közötti diplomáciai érintkezés fennmaradt dokumentumaiban csak az orosz félhez köthető, magyar részről egyszer sem fordult elő, igaz nem is protestáltak miatta. Alekszandr Filjuskin a közelmúltban rámutatott, hogy a 14-15. századi orosz fejedelmek egymás közötti szerződéseinek jogi terminológiája nagyon hasonlít, vagy egyenesen megegyezik a moszkvai állam uralkodói által a 15-16. században kötött nemzetközi egyezményekben előforduló kifejezésekkel.12 3 Állításának bizonyításakor a „szeretet", „testvériség", Jó" fogalmak, illetve az ellentétpárjaik alkalmazásából indult ki. Hasonló jelenséggel találkozunk a szerződések hatályának — számunka lényeges és érdekes — „gyermekekre" történő kiterjesztése esetében. III. Iván az Eszakkelet-Ruszban (a Volga és az Oka folyók közötti térségben) uralkodó keleti szláv fejedelmekkel kialkudott szinte valamennyi fennmaradt megállapodásának szövegébe belefoglaltatta, hogy partnere a nagyfejedelem „gyermekeire" vonatkozólag szintén érvényesnek ismeri el az egyezményt. Ilyen egyoldalú kötelezettséget vállalt magára Sándor litván nagyfejedelem 116 A nagyfejedelem követe (ez esetben Fjodor Kuricin) az uralkodó személyét szimbolizálta. 117 PDSZ 166. oszl. 118 Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV században. 2. (befejező) közlemény. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. 5. (1970) 301.; Kubinyi A.: Mátyás király i. m. 112-113. 119 Magyar Diplomacziai Emlékek Mátyás király korából 1458-1490. III. Bp. 1877. No. 37. 39-44.; Teke Zsuzsa: Mátyás, a győzhetetlen király Bp. 1990. 182. 120 Karl Nehring: Mátyás külpolitikája. Történelmi Szemle 21. (1978.) 435. 121 Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford. Kulcsár Péter. Bp. 1995. 872. 122 PDSZ 161., 163., 166. oszl. 123 Filjuskin, A. I. Tyituli i. m. 221-222.
