Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
vai állam" (a 15. század vége és a 17. század vége között), a mai Oroszország első közvetlen társadalmi-politikai előzménye, III. Iván uralkodásától veszi kezdetét. így a dokumentumkötet az orosz diplomáciai gyakorlat megszületésének körülményeire is rávilágít. A „követi könyvek" feltételezett eredeti állományát Nyikolaj Rogozsin rekonstruálta. Az 1851-ben közzétett kiadványban szereplő orosz-német vonatkozású iratgyűjtemény ezen összetétele a 18. század végén keletkezett, amikor a külügyi archívumot érintő szisztematikus iratrendezés során valamennyi „követi könyv" lapjait azonos méretűre vágták, összefűzték és átkötötték.2 2 A Követi Kormányszék fennmaradt leltárjegyzékei közül az 1614. évi az első „Császárkönyvet" már „könyvként" említette, és a benne tárolt másolatok kronológiai határait — az orosz ortodox időszámítás szerint — 6997-ben (1488/89), illetve 7015-ben (1506/07) jelölte meg. Utána egy 7022. (1513/14.) esztendőre vonatkozó „füzet", majd a 7022-től (1513/14) 7025-ig (1516/17) és a 7030-tól (1521/22) 7039-ig (1530/31) tartó időszakot átfogó két „könyv", illetve egy 7026. (1517/18.) évi „füzet" szerepel a nyilvántartásban.2 3 Az 1626. évi leltárjegyzék szerint az első „Császárkönyv" tartalma 7027-ig (1518/19) terjedően bizonyos dokumentumokkal bővült.2 4 Az utána következő két „könyv" közül az egyik a 7022-7025-ös periódusra vonatkozott, míg a 6997-es évszámmal jelzett kötetben a bejövő és kimenő oklevelek intitulatióit gyűjtötték össze.25 Az első „Császárkönyv" tehát eredetileg az 1488 és 1507 közötti követváltások anyagát foglalta magában, mégpedig a kapcsolatok felvételétől, a kétoldalú viszony befagyasztásán (1493) át, az alacsony intenzitású diplomáciai érintkezés időszakáig (1504/06). A „könyvet" 1614 és 1626 között — talán az 1626. évi moszkvai tűzvész után — kiegészítették a két uralkodó tárgyalásainak újraindulásával összefüggő, megmaradt iratmásolatokkal (Glinszkij 1508/09. évi követjárásának emlékeivel és Miksa császár 1509. évi oklevelével), majd összefűzték a Sigismund Herberstein által vezetett birodalmi delegáció 1517. évi moszkvai tartózkodását megelőző és ahhoz kapcsolódó olyan dokumentumokkal, amelyek átvészelték a Kremlben is pusztító lángokat. (A Herberstein-féle tárgyalások és a közvetlen diplomáciai következményeik anyaga az 1851-ben publikált kötet II. fejezetét alkotja.) A Követi Kormányszék 1673. évi leltárjegyzéke viszont sajnos nem tüntette fel az első „Császárkönyv" kronológiai kereteit.26 Hunyadi Mátyás és III. Iván kapcsolattartásának 1487/89-ből származó emlékei az 1851-ben megjelent forráskiadványban (és a külügyi levéltárban őrzött, a 18. század végén készített kódexben) egyfelől az 1488 és 1509, másfelől az 1515 és 1517 közötti évek orosz-német relációban keletkezett iratai közé ékelődve, önálló tematikus egységként helyezkednek el. Joggal merül fel a kérdés: vajon mikor és milyen megfontolásból kerültek oda? 22 Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 148. 23 Opiszi carszkovo arhiva XVI veka i arhiva Poszolszkovo prikaza 1614 goda. Moszkva 1960. 112-113. 24 A bővülésre utaló kiegészítő félmondatot később toldották a leltárjegyzék szövegéhez. Opisz arhiva Poszolszkovo prikaza 1626 g. Cs. 1. Moszkva 1977. 239-240. l-l. jegyz. 25 Opisz arhiva Poszolszkovo prikaza 1626 i. m. 240.; Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 123. 26 Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 123.
