Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
pedig — miként egy szentpétervári történész megfogalmazta — Corvin Mátyás és III. Iván egyezménye az első nemzetközi szerződés volt, amelyet a moszkvai állam egy európai hatalommal kötött konkrét katonai-politikai cél megvalósítása érdekében.14 A Magyar Királyság és a Moszkvai Nagyfejedelemség sorsának gyökeresen eltérő alakulása meghatározta a kései évszázadok értékítéletét annak eldöntésekor, mi az, ami a régmúlt eseményei közül relevánsnak minősül. A kortársak a maguk érdekviszonyaiból és preferenciáiból indultak ki. A Hunyadi Mátyás halála után felmerült „magyarkérdés" mintegy negyedszázadra az orosz külpolitikai érdeklődés homlokterébe került. Az egykorú szóhasználat alapján a szakzsargonban „követi könyveknek" nevezik azt a forráscsoportot, amelyhez a 16-17. század folyamán a moszkvai Követi Kormányszék (Poszolszkij prikaz) és elődintézménye falai között készített, a hivatal mindennapos munkája során használt kötetek tartoznak. A korabeli szokások szerint a követségek fogadásával és indításával összefüggésben keletkezett legkülönfélébb iratmásolatokat1 5 összegyűjtötték és rendszerezték, majd kronológiai sorrendbe szedve egymáshoz ragasztották, végül az így keletkezett regesztrumot tekercs formában tárolták. Bizonyos idő elteltével a tekercsek háttér- vagy segédanyagként felhasználhatónak vélt részeit követjárásokként külön-külön tematikus „füzetekbe"1 6 másolták, amelyeket később egybekötöttek. Az így létrejött gyűjteményeket „könyveknek" hívták.1 7 A másolás során az eredeti dokumentumok szövegét retusálhatták vagy átszerkeszthették oly módon, hogy az orosz diplomaták méltósága semmilyen csorbát ne szenvedjen.1 8 Az 1851-ben publikált tekintélyes forráskiadvány első fejezete1 9 a legrégebbi fennmaradt ún. „Császárkönyv" (Knyiga ceszarszkaja). A moszkvai nagyfejedelem és a német-római császár 1488 és 1517 közötti diplomáciai érintkezése kapcsán született iratok másolatait tartalmazza.2 0 A 15. század vége és a 16. század eleje közötti időszakból ez az egyetlen „követi könyv", amely a szlávok lakta térségtől nyugatra elterülő országokkal létesített külkapcsolatok emlékeit őrzi.2 1 A „moszk-1487-re datál. Isztorija vnyesnyej polityiki Rosszii. [N. I.] Isztorija vnyesnyej polityiki Rosszii. Konyec XV - XVII vek. Moszkva 1999. 124-125. 14 Ju. G. Alekszejeu: U kormila Rosszijszkovo goszudarsztva. Ocserk razvityija apparata upravlenyija XIV - XV w. Szankt-Petyerburg 1998. 205. 15 Az oklevelek eredeti példányait a nagyfejedelmi kincstárban, majd a Követi Kormányszék irattárában őrizték. Szükség esetén kiegészítő vagy háttérinformáció gyanánt szolgáltak az új követutasítások és egyéb diplomáciai dokumentumok összeállításakor. Ny. M. Rogozsin: Poszolszkije knyigi Rosszii konca XV - nacsala XVII w. Moszkva 1994. 53. 16 Füzet (tyetragy): Félbe hajtott, négy ívből álló, cérnával egymáshoz fűzött papírlapok, amelyeket az eljárás drágasága miatt nagyon ritkán burkoltak bőrkötésbe. 17 Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 121. A 16-17. századi orosz külügyi gyakorlatban a kötéstábla nélkül egymáshoz illesztett füzeteket is „könyvnek" nevezték: Uo. 147. 18 Uo. 150. 19 PDSZ 1-190. oszl. 20 Kézirata a Régi Iratok Oroszországi Állami Levéltárában: RGADA. F. 32. Op. I. Gy. I. (1488-1517 g.) 204 1., vö. Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 123. 21 A legrégebbi „követi könyvek" a Krími Kánsággal (1474-1499), a lengyel-litván állammal (1487-1500) és a Nogaj Hordával (1489-1508) fenntartott külkapcsolatok iratait őrzik. Rogozsin, Ny. M. Poszolszkije knyigi i. m. 72-73., 116.
