Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Zachar Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadságharc (Ism.: Urbán Aladár) III/770

Zachar Péter Krisztián ELLENFORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC L'Harmattan Kiadó, 2008. 228 o. A jelen kötet a szerző PhD dolgozata volt, amelynek informatív alcíme „Az 1848 őszi nyílt dinasztikus ellenforradalmi fordulat politikai-katonai háttere (szeptember 21-október 16.)". Ez a megfogalmazás összegezi a munka célkitűzéseit, amely a pákozdi csata előtörténetétől az osztrák fősereg december közepén bekövetkezett támadásáig kívánja a történteket áttekinteni. Az értekezés a téma eddigi terjedelmes szakirodalmát a bécsi Hadilevéltár anyagaival és az osztrák szakirodalom eredményeivel kiegészítve hasznos új eredményeket közvetít. Az I. fejezet 1848 márciusától elsősorban az osztrák fejleményeket tekinti át. Ismerteti az V Ferdinánd visszavonulását sürgető Mária Anna császárnő 1847. novemberi, Windisch-Grátz herceggel összehangolt kezdeményezését, amely Ferenc József 1848. decemberi trónralépésének az előjátéka. Értesülünk Windisch-Grätz kísérletéről, aki az osztrák minisztérium, de mindenekelőtt a hadügyminisztérium tudta nélkül császári felhatalmazást akart szerezni egy olyan sereg felállítására, amely képes a trón biztonságát garantálni. A II. fejezet a Bécsből bátorított Jellacic magatartásával, az osztrák és a magyar kormány kapcsolatával, az augusztus 31-én megküldött Államirattal foglalkozik. A Honvédelmi Bizottmány megalakulásáig terjedő időt a korábbi szakirodalom tömör összefoglalásával tekinti át. A III. fejezet a Lamberg altábornagy halálát követően, október 3-án kibocsájtott császári manifesztum keletkezését és következményeit ismerteti. A manifesztum Lamberg halálára adott válasz volt, de amikor kibocsájtották, Bécsben még nem ismerték a pákozdi csata eredményét. A szerző felteszi a kérdést: ha ezek a hírek időben megérkeznek, az udvar nem vonja-e vissza a manifesztumot, s nem kezd-e más politikát. Támogatójának haláláról értesülve Jellacic Bécs felé indult, használhatatlan népfelkelőit Todorovic vezérőrnagy vezetésével Vas megyén keresztül hazaküldte, s magára hagyta Roth vezérőrnagy hadoszlopát, amely október 7-én fegyverletételre kényszerült. A katonai események áttekintését az értekezés a várparancsnokok magatartásának ismertetésével folytatja. Komárom, Lipótvár, Munkács erősségének biztosítása könnyebben, Eszéké és Péterváradé némi nehézségek árán sikerült, Arad és Temesvár parancsnokai az október 3-iki manifesztumhoz igazodtak. Ez utóbbiak jelentős biztatást nyújtottak a délvidéki szerb felkelőknek. Erdélyben Puchner altábornagy, a szebeni főhadparancsnok is megtagadta az engedelmességet és komoly segítséget nyújtott a román felkelőknek. A szerző a dokumentumok alapján tisztázta, hogy Simunich tábornoknak a duklai hágóhoz október 12-én történt megérkezése Latour október 2-án kelt rendelete értelmében történt (amilyet Puchner altábornagynak is megküldték, de az a magyarok kezébe került), s célja Jellacic hadjáratának támogatása lett volna, előrenyomulva az Eperjes-Kassa útvonalon. A bécsi októberi forradalmat követően egy parancs ezt leállította. A terjedelmes IV fejezet elsőként a bécsi októberi forradalommal foglalkozik, de csak érintőlegesen. Gazdag levéltári források alapján nyújt információt az udvar olmützi tartózkodásáról, ahol új szakasz kezdődik Windisch-Grátz megérkezésével, október 16-án történt tábornagyi kinevezésével, s minden fegyveres erő — kivéve Radetzky tábornagy itáliai csapatait — parancsnoksága alá helyezésével. A szerző érzékelteti az udvarnál tartózkodó, nagybefolyású, de miniszterelnöknek még ki nem nevezett Schwarzenberg herceg és sógora, Windisch-Grátz között már ekkor tapasztalható nézetkülönbséget, a birodalom jövőjét érintő elképzelésekkel kapcsolatban. A továbbiakban a Bécs segítésére induló magyar seregnek a határon való átkeléséről, Kossuthnak a táborba érkezéséről, a támadási terv elfogadásának körülményeiről olvashatunk. A csata leírása során részletes áttekintést kapunk a résztvevő alakulatok nevéről, létszámáról, mozgásáról, valamint az érintett helységek nevéről. Ez elsősorban az osztrák forrásoknak köszönhető, miként a Bécs elestéről mondottak esetében. A fejezet befejező része mellékhadszíntérrel, Simunich altábornagynak a Vág völgyében történt betörésével, az ellene folytatott hadműveletekkel, a kosztolnai összecsapással, s ezt követően a magyar erők által megkísérelt sikertelen üldözéssel foglalkozik. A munka V fejezetének címe szerint 1848. október-december között a hadsereg és a politika kérdéseivel foglalkozik. Elsőként a Scwarzenberg-kormány megalakulásával, s tagjai kiválasztása körül Windisch-Grátz és Schwarzenberg közötti ellentétekkel ismerkedünk meg. A birodalom két megmentője között komoly ellentét volt a magyar kérdés megítélésében is. Windisch-Grátz körül megjelentek a konzervatív magyar főurak, akik a korábbi magyar alkotmány visszaállítását javasolták a hercegnek. Ezekkel a nézetekkel megismerkedve Schwarzenberg kifejezte azt a meggyőződé-