Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Zachar Péter Krisztián: Ellenforradalom és szabadságharc (Ism.: Urbán Aladár) III/770

sét, hogy a centralizált birodalom léte nem nyújt lehetőséget a régi magyar különállásra, a hagyományos alkotmány számára, s azt nem fogadnák el a nemzetiségek sem. A miniszterelnöknek ezt a nézetét erősítette a belügyminiszternek kijelölt Stadion gróf, aki a merev központosítás híve volt. A szerző szerint Windisch-Grátznek valami módon sikerült végül elfogadtatni magyar tanácsadóival sógora nézeteit. Az Olmützben (Alamócban) tevékenykedő Schwarzenberg hivatalosan november 19-én kapta meg miniszterelnöki megbízatását. A Kremsierben összeült Reichstagnak a miniszterelnök meglehetősen liberális programot terjesztett elő, így az alkotmányos szabadság és a törvény előtti egyenlőség visszaállítását, az igazságszolgáltatás modernizálását, a monarchia visszaállítását, pontosabban az összmonarchia megteremtését. Hangsúlyozta a nemzetek egyenjogúságát, s azt, hogy a magyar polgárháború ezeknek az elveknek a megsértéséből fakad. Bécsről szólva a program a sebek begyógyítását ígérte, míg Magyarországgal szemben nem marad más, mint a fegyveres fellépés a szabadságot korlátozó radikális kisebbséggel szemben. A meghirdetett liberális elvek Windisch-Grätz számára csak azért voltak elfogadhatóak, mert a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a Birodalmi Gyűlés egyetlen feladata az alkotmány kidolgozása lesz. Windisch-Grátz úgy vélte, hogy megmarad a maga által kiépített „államvezetői pozíciójában", vagyis a hadügyminiszter megkerülésével csak a császártól fogad el parancsot. A szerző figyelemreméltó összegezését adja Schwarzenberg illetve Windisch-Grátz politikai nézeteinek és kormányzati elképzelésének (129-130. o.). A fejezetnek az olmützi eseményekkel foglalkozó befejező része ismerteti a titokban tartott trónváltozás előzményeit, zártkörű lefolyását, pesti és bécsi, valamint nemzetközi fogadtatását. A VI. fejezet a téli hadjárat előkészítését tárgyalja. Mindenekelőtt azt összegezi, hogy Windisch-Grátz miként szervezte meg a rendelkezésre álló erőkből a támadó hadművelet három hadtestét, miként gondoskodott a Bécs alá érkezett horvát határőrök ruházatáról és korszerű fegyverekkel való ellátásáról, továbbá miként intézkedett a hadművelet során szükséges tartalék élelmiszerek felhalmozásáról. Bécs körül megfelelő erőket állomásoztatott az esetleges újabb lázadás kivédésére. November 24-én lezárták a magyar határszakaszt, s a herceg megkezdte törzskarának kiépítését. A hadműveleti tervek elkészülése után Windisch-Grátz december 12-én adta ki — a szerző-által részletesen ismertetett — hadműveleti diszpozícióit, s 16-ára tűzte ki a támadás megkezdését. Az értekezés ezt megelőzően bemutatja a december elején észak-nyugati irányból betört és szlovák felkelők által támogatott osztrák hadoszlop kezdeti sikereit, majd Schlick altábornagynak Galícia felől, a duklai hágón megindult hadoszlopának eredményeit. Ez utóbbi a Honvédelmi Bizottmány késlekedő utasításai és szervezési nehézségek miatt december 11-én vereséget mért a magyar erőkre. A fejezet befejező részei a Simunich-dandár betörésével, az ellene való fellépéssel, az ezt követően lezajlott harccselekményekkel foglalkozik. Az értekezést befejező Kitekintés megállapítja, hogy ellentétben az osztrák hadsereggel, a magyar erők nem egységes haditerv alapján tevékenykedtek. így az osztrákok sikerei megnyitották az utat a főváros elfoglalására, s ezzel lezárult a téli hadjárat első szakasza. A kötet függeléke a magyar hadsereg október 27-iki, illetve az osztrák hadsereg október 28-iki hadrendjét tartalmazza. Továbbá itt találjuk a dunántúli hadműveletek 1848. szeptember-novemberi, az 1848 november-1849 januári, illetve a téli hadjárat 1848 december-1849 februári fejleményeinek bemutatására szolgáló színes vázlatokat. Rövidítésjegyzék és gondos bibliográfia egészíti ki a kötetet. A rövidítések jegyzékéből kimaradt a HKR (Hofkriegsrat) és a FlschrS (Flugschriften-Samlung) feloldása. A szerző megvalósította szándékát, mert a tárgyalt időszakról új ismereteket nyújt a magyar olvasónak. Elért eredményeiért hálás köszönetet mond a néhai Spira Györgynek és az értekezést szakdolgozati formájától észrevételeivel segítő Hermann Róbertnek. Urbán Aladár