Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

ról. A népeknek joguk van tudni, mit, hol és miként alkudoznak érdekeik fölött. A Bach-korszak politikai módszereivel axiomatikusan szembehelyezkedik: „...A közrend, nyugalom elve szintén igen szép, de a szabadság, jog, önállóság drágább kincsek. Rend, nyugalom a börtönben és sírban is föltalálható. S gyakran veszélyes rendetlenségnek tűnik fól némelyek előtt a haladás, kifejlődés jótékony mozgalma is." A zsarnoki hatalom elítélésére szolgál a Cabale címszó is (II. k. 54-56.). Csengery Macaulay angol történelmének adatait veszi át - oly angol kormányférfiakat mutatva be, kik hatalmukat a leggonoszabb alakban gyakorolták. De hazai példa is kínálkozik. A Felsőház címszó (III. k. 227-243.) az intézményt a maga egészében kárhoztatja. Szerinte a hazai felsőház egyetlen rendeltetésének sem felelt meg. Válaszfalul állott nemzet és fejedelem közé. Makács vétójával útját állta minden haladásnak. Nincs helye egy korszerű társadalomban. 5 A Csengery által írott gazdasági tárgyú szócikkek nem kevésbé lényegre törők, mint a politikaiak. A polgárosodás, a szabad ipar és kereskedelem, a mezőgazdaság kapitalizálása alapeszméit hangsúlyozzák. Jelzik, hogy az új nemzedék számára a vállalkozás, az akadálytalan üzleti kezdeményezés természetes közeg lett. Vasútvonalak, gőzhajók, hajózható csatornák szelik át jövőképüket. Érdekes, hogy e címszavakban Csengery későbbi érdeklődésének egy-egy alapterületét járja körül. A Csatornák (II. k. 238-245.) című szócikkben magyar Liverpoolról és Manchesterről álmodik, azt idézve fel, hogy 1761-ben a két várost összekötő csatornán megjelent az első hajó. Nyomában Liverpool „világkikötő"-vé, Manchester pedig „világgyárváros"-sá lett. A szócikk érzékelteti, miként tágult ki már a hazai gondolkodás „emberiség-szemléletté", „nagyvilág-horizonttá". A polgári fejlődés eredményei csodaországot ígérnek Csengerynek. A szuezi csatorna megépítését is lehetőnek tartja, s egy Kolozsvártól Grácig terjedő, hajózható csatornáról ábrándozik. A szabad verseny teréről minél inkább ki akarja küszöbölni az állam szerepét. A Dohánymonopolium (II. k. 415-418.) és a Domaine (II. k. 432-436.) című szócikkekben szembefordul az állami birtoklással és az egyedárusság bárminő fajtájával. A kincstári kezelést távol szeretné tartani a gazdaságtól, fölösleges versenytársnak minősíti a magántőke számára. Az adórendszer reformja, a közterhek ésszerű megosztása volt a reformkor évtizedeiben és 1848-ban egyike a legfontosabb kérdéseknek. Ez a gondolat sértette leginkább a nemesség érdekeit, ezért kellett újfent leszögezni, hogy a nemesi liberális politika elvei e téren változatlanok. Egyenes adók (II. k. 547-568.), Élelmezés és szállásolás. Hadi adó (III. k. 11-21.), Házi-adó (IV k. 196-217.) című szócikkeiben Csengery leszögezi, hogy az átgondolt adópolitika a polgári fejlődés alfája, s ez az arányos és fokozatos adózás megvalósításában áll. El szeretné érni, hogy ki-ki tehetsége szerint adózzék, s a munkabérből kevesebbet, mint a vagyon kamataiból. A fogyasztási adót eltörölné, mert az a szegényebb osztályokat aránytalanul sújtja. Csengery számára az önadózás, az önkéntes bevallás elve a rokonszenves, mert általa az állam felnőttnek tekinti az egyént. Az